6 érdekesség az ocelotról: a faj egyedei közös toalettet használnak

Az ocelot, vagy álnevén párducmacska neve az azték ocēlōtl szóból származik és eredetileg jaguárt jelent. Még egy macskafélét behoztunk az egyenletbe, csak hogy ne legyen egyszerű dolgod! Ha tetszik ez a zavarbaejtő kuszaság és titokzatosság, a következő cikkünket is élvezni fogod.

Az ocelot, ez a magányos, de gyönyörű macskaféle Chilén kívül minden dél- és közép-amerikai országban előfordul, és ma már úgy tűnik, hogy sikerült visszaszorítani az orvvadászatát és a befogását is. Nemcsak bundájáért ejtették el, de egy időszakban megpróbálták háziállatként is tartani.

1. Akit számtalan néven szólítanak

Az ocelot nevének másik lehetséges eredete a latin ocellatus szóra is visszavezethető, ami „kis szemű”-t vagy „szemszerű foltokkal jelölve”-t jelent, utalva ezzel az állat foltos bundájára.

Az ocelot egyéb népi nevei közé tartozik a cunaguaro (Venezuela), a gato onza (Argentína), a gato tigre (Panama), a heitigrikati (Suriname), a jaguatirica és a maracaja (Brazília), a manigordo (Costa Rica, Panama és Venezuela), a mathuntori, ocelote, onsa és pumillo (Belize), a tigrecillo (Bolívia) és tigrillo (Kolumbia, Ecuador, Guatemala és Peru). Kíváncsiak vagyunk, hogy vajon hallgat-e mindre?!

2. Az ocelot legközelebbi rokona szinte szakasztott mása

Olyannyira közel állnak egymáshoz, hogy az avatatlan szem könnyen össze is keverheti őket. A legnagyobb különbség számunkra talán a tekintetükben rejlik, a hosszú farkú macskáé olyan, akár egy földönkívülié lényé. De megkülönbözteti őket még a testfelépítésük is: az ocelot farka rövidebb, teste masszívabb.

A genetikai kutatások szerint a hosszúfarkú macska és az ocelot valamikor 2,41-1,01 millió évvel ezelőtt vált külön fajjá. A Leupardus nemzetségben tartoznak, és olyan macskákkal osztoznak rajta, mint például a csíkos pampamacska, az oncilla vagy a Geoffroy-macska. Az ocelotnak 10 alfaja van.

3. Közös wc-t használnak

Kameracsapdás vizsgálatokból származó adatok alapján úgy tűnik, hogy több egyed is egy vagy több közösségi helyen, úgynevezett latrinába ürít. Ez valószínűleg azért praktikus, mert így kevésbé vonják magukra az ürülékük szagával a ragadozók figyelmét szerte a lakhelyükön.

Az ocelotok egyébként territoriális állatok és a fajtársaikkal akár halálig is harcolnak, hogy megvédjék a területüket. A ragadozóktól azonban igyekeznek távol tartani magukat és kerülni minden lehetséges konfrontációt. Ehhez szerencsére megvannak a módszereik: rendkívül ügyesen másznak fára és jól is úsznak, amiket persze a vadászat során is hatékonyan kihasználnak.

4. A kommunikáció az erősségük

A vizsgálatok alapján az ocelotok nemcsak testbeszéddel kommunikálnak egymás között, hanem hangokkal is. Repertoárjuk a különböző nyávogásoktól a morgásokig terjed, de dorombolnak is. Üvöltő hangot azonban nem hallatnak. A San Diego Zoo megfigyelései szerint ezek a vadmacskák „kuncognak”, ha izgatottak, és egymás között előszeretettel „motyognak”. Egyértelműen felkerült a bakancslistánkra egy ocelot párbeszéd meghallgatása.

5. Nyomkövetnek, akár a kutyák

Vadmacskák esetében kicsit szokatlan technika, de az ocelotok a szaglásukat használják a préda felderítésére. Nagyon lassan sétálnak a szagnyomon, és akár 30-60 percet is készek várni egy bizonyos helyen, hogy felbukkanjon a préda. Elfogyasztanak rágcsálókat, kisebb emlősöket, rovarokat, bogarakat, halakat és madarakat is. A madarakat megszabadítják a tolluktól, mielőtt elfogyasztják őket. Úgy tűnik, hogy az a csodás lény még nagyanyáink tálentumában, a kopasztásban is jeleskedik.

6. Salvador Dalí, az ocelot gazdi

Az ocelotok az azték és inka civilizáció kora óta kapcsolatban állnak az emberekkel, akik művészetükben és mitológiájukban is ábrázolták őket kerámiákon, falfestményeken és építészeti elemeken. Csontjaikból vékony, hegyes eszközöket is készítettek, amik a fülek és a végtagok átszúrására voltak alkalmasak rituális vérontás céljából.

Olyannyira vonzódtak – ahogy még ma is vonzódunk –, ehhez a kivételes szépségű vadmacskához, hogy sokszor nem elégedtek meg azzal, hogy megformázzák, ábrázolják vagy magukra öltsék a bőrét; házi kedvencként is akarták tartani. A leghíresebb ocelot tulajdonos Salvador Dalí volt, akinek Babou nevű cicája még repülőgépen is utazott. Egy New York-i étteremben egyik vendéget megriasztotta a különös jószág – aki a leírások szerint igen ragaszkodó és jólnevelt volt –, Dali pedig azzal nyugtatta, hogy ez egy közönséges házi macska, amelyet „op art dizájnnal festett át”.

Nem zárhatjuk másként a cikket, mint hogy felhívjuk arra a figyelmet, hogy az ocelot egy vadállat, aminek kedvencként való tartása veszélyes és felelőtlen!