Ha így eteted macskádat, az egész emberiség jövőjéért teszel valami fontosat

Hogyan tartsuk egyensúlyban a macskatartást és a környezetvédelmet? Lehet, hogy egyszerűbb, mint gondolnánk, ellenben fontos mérlegelni kedvencünk egészségét is.

A 21. század egyik központi témája a környezetvédelem, illetve a fenntarthatóság. Emellett folyamatosan növekszik a házi kedvencek száma. Hogy a kettő hogyan kapcsolódik egymáshoz? Egy 2022-es tanulmány a macskák és a kutyák étrendjének környezeti hatását vizsgálta, és arra kereste a választ, hogy vajon melyik a legfenntarthatóbb. Bizony, az állatoknál is beszélhetünk karbonlábnyomról, bár az ő esetükben az ökológiai mancsnyom találóbb kifejezés. Ez a kérdés azért is fontos, mert manapság a kutyák inkább családtagnak minősülnek, és gyakran ők az új gyerekek. Hogy miért érzik úgy az emberek, hogy gyerekvállalás helyett inkább a kisállat gondozásba kezdenek, az egy másik kérdéskörbe tartozik.

A kutatás eredményei

A kutatást a fenntarthatóság területén számos más tanulmány megelőzte, ahol különböző országokban azt vizsgálták, hogy milyen ökológiai mancsnyoma van a házi kedvenceknek. A mostani talán annyiból hozott újítást, hogy nem arra kereste a választ, hogy az országukban (Brazília) mi a helyzet, hanem azt tűzte ki céljául, hogy megállapítsa, vajon melyik élelemtípus a legfenntarthatóbb. Nagyon részletes és számos területet felölelő publikációt készítettek, amiben összesen 938 állat diétáját vették górcső alá. Bevonták a száraz eledeleket, nedves eledeleket és a házi kosztot, amit további két részre bontottak: valóban házi készítésű, illetve „bolti házi készítésű”. Számos tényező alapján összehasonlították az adatokat, és azt találták, hogy fenntarthatóság szempontjából a száraz táp van az első helyen, utána a házi koszt, végül pedig a nedves eledel.

Megoldható a probléma?

A tanulmány végén felsoroltak néhány érdekes pontot arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne fenntarthatóbb az állatok étkeztetése. Mivel az egyik legnagyobb problémát az állati eredetű fehérje biztosítása okozza (aminek környezeti hatása jelentősebb a növényinél), ezért a megoldás fókuszálhatna ennek a problémának a megoldására. Az egyik ötlet az volt, hogy a gyártók kiszélesíthetnék a felhasznált fehérjeforrás palettáját, tehát bevezethetnének alternatívákat. Itt elsősorban nem növényi fehérjére gondolnak, hanem rovarokra. Első sorban a lisztkukacokat emelték ki, mert „előállításuk” sokkal kevesebb szén-dioxid kibocsátással jár. Emellett megemlítették, hogy az is a fenntarthatóságot segítené, ha a napi ajánlott tápanyagbevitelt nem lépnék túl, amikor az ételeket készítik a gyártók vagy éppen a gazdik.

Az ökológiai mancsnyom csökkentésének nem kell bonyolultnak lennie

Bármennyire is megterhelő földünk számára a nedves eledel, a macskák esetében nem olyan egyszerű elhagyni, de le lehet csökkenteni. Valamennyi szükséges számukra, mert gyakran ez a legfőbb folyadékforrásuk. Az ajánlott száraz és nedves eledel arány kettő az egyhez, bár sokan ajánlják, hogy inkább a nedves étel legyen túlsúlyban. A cicások talán kevésbé hajlamosak arra, hogy temérdek (fölösleges) kiegészítőt vegyenek kedvencüknek. Ellenben, ha valaki magára ismer, akkor legközelebb érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy vajon cicánknak vagy magunknak szeretnénk-e az adott dolgot megvenni.

Nem csak a táplálkozást lehet megváltoztatni, ha csökkenteni szeretnénk kedvencünk környezetre gyakorolt hatását. A választott macskaalom is lehet környezetbarát. A cicák esetében talán az egyik legfenntarthatóbb döntés (főleg, ha kedvencünk kijárós) az ivartalanítás. Bármennyire is imádni valóak a kiscicák, sajnos gyakran nem olyan életet kapnak, mint amit érdemelnének. Legtöbbször a kéretlen almokból lesznek a kóbor cicák, akik erősen veszélyeztetik a madárpopulációt is (talán még jobban, mint a gazdis házi macskák, hiszen nekik élelmet jelentenek a szárnyasok).

Persze a drasztikus váltások előtt érdemes lehet konzultálni állatorvosunkkal, hiszen akármekkora legyen is kedvencünk ökológiai mancsnyoma, mindig az egészsége az első. Egy felelősségteljes gazdi, aki nemcsak kedvencét, de a Földet is szereti, valószínűleg megpróbál minden tőle telhetőt megtenni, hogy olyan kicsire minimalizálja kedvencének ökológiai mancsnyomát, amennyire az lehetséges. Viszont fontos megemlíteni, hogy elsősorban nem a gazdi a hibás azért, mert jelen világunkban nem ideális a kisállatfelszerelések fenntarthatósága. Így ne érezzünk bűntudatot azért, amit nem tudunk megváltoztatni, koncentráljunk arra, amire van ráhatásunk.