A 7 orosz macskafajta: a macskavilág MacGyverei

Az oroszok amennyire értenek a manikűrözés művészetéhez, olyannyira érzik a macskatenyésztés csínját-bínját is.

Következő cikkünkben a 3 nagy macskás szervezet (CFA, TICA, FIFe) által elfogadott orosz macskafajták kerülnek bemutatásra; egészen pontosan 6 + 1 csodálatos jószág.

1.) Orosz kék

Úgy vélik, hogy az Észak-Oroszországban található Arhangelszki területről származnak ezek a macskák, azonban sajnos nagyon kevés írásos dokumentum maradt fent róluk. Az orosz népmesék azonban bővelkednek ezeknek a cicáknak az alakjaiban. Rendszerint, mint szerencsehozó talizmánokról, gyógyító hatású lényekről emlékeznek meg, míg más történetek szerint az orosz királyi család kedvenc háziállatai voltak. Úgy gondolják, hogy a macskákat tengerészek vitték Angliába, és már részt vettek a korai macskakiállításokon is, akkoriban azonban még nem orosz kék, hanem archangel (arkangyal) macska néven.

Kevés fajta ér fel az orosz kék intelligenciájához, ami ráadásul fantasztikus agilitással és ügyességgel is párosul. Minden zárt szekrény, fiók vagy doboz kihívásra ingerli őket, így a gazdik ne lepődjenek meg azon, ha váratlanul kinyitott tárgyakat, bútorokat fedeznek fel. Bölcs dolog elterelni a figyelmüket szellemileg stimuláló, interaktív játékokkal. Azonban ők sem mindig csak huncutságokon törik az agyukat; szerető társak, akik szeretnek a gazdi közelében lenni, az ölében ücsörögni, a nyakába mászva bejárni a lakást és megfigyelni a történéseket.

2.) Kurília csonkafarkú

A kuríliai csonkafarkú egy természetes módon kialakult macskafajta, amely az orosz Szahalin és a Kuril-szigetekről származik. Az orosz dokumentációk szerint ezek a rövid farkú macskák legalább 200 éve jelen vannak ezeken a szigeteken, és a 20. század közepén katonák vagy tudósok juttatták el őket Közép-Oroszországba. Természetes vadászösztönük miatt előszeretettel tartották őket házi macskaként hazájukban, míg Európában a laza temperamentumuk miatt tettek szert rajongókra a macskakedvelők között.

A kuríaliai csonkafarkú jelleme független. Egy rendkívül intelligens, kíváncsi, társaságkedvelő, játékos és nagyon gyengéd macskát ismerhetünk meg a személyében. Könnyedén alkalmazkodnak más macskákhoz, gyerekekhez, kutyákhoz és egyéb háziállatokhoz is. Kiváló ugrók és hajlamosak a területüket a lehető legmagasabb pontról szemlélni. Előszeretettel töltenek időt a gazdával, szívesen heverésznek az ölében; nagyra értékelik a személyes kontaktust.

3.) Szibériai

A szibériainak, Oroszország nemzeti macskájának írott történelme az 1000-s évekig nyúlik vissza, amikor a gazdák és kereskedők voltak az elsődleges gondozóik. Míg a valóságban a szibériaiak rágcsálóirtóként teljesítették szolgálatukat, addig a fantáziaverzióik az orosz mesékben bravúroskodtak; gyermekeket védelmeztek és kapukat nyitottak meg a másvilági birodalmakba. Századokon át ezek a macskák orosz titokként maradtak fenn, ám az 1800-as évek vége felé az Angliában megrendezésre kerülő kiállításokon miatt kezdtek világszerte ismertté válni.

A szibériai rendkívül intelligens, ahogyan az egy természetes vadászhoz illik. Élénken érdeklődik környezete iránt, és ő is nagyon szeret szekrényeket, fiókokat, tárolókat nyitogatni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy túlzottan aktív vagy tolakodó lenne; éppen ellenkezőleg! A szibériai macskák társaságkedvelő, kíváncsi és laza természetű cicák, akik szeretnek a gazdáik közelében lenni és tudni, mi történik körülöttük. Kiváló társaságai lehetnek szinte bárkinek.

4.) Neva masquerade

A neva masquerade tulajdonképpen a szibériai egy színváltozata, egészen pontosan a colorpoint színváltozata. A FIFe önálló fajtaként ismeri el. Kialakulásuk körül sok a rejtély, de úgy tartják, hogy körülbelül az 1960-as években jöhettek létre, amikor a helyi macskák colorpointos cicákkal keveredtek a szentpétervári (akkor Leningrád) Néva folyó vidékén. Innen ered a fajta neve, amelyben a masquerade tag a maszkos mintára utal.

A neva masquerade személyisége megegyezik a szibériai temperamentumával.

5.) Peterbald

Körülbelül 1987-ben Oroszországban, Rosztov-na-Donu városában fedezték fel az első macskát, amelynek szokatlan szőrzete volt. Miután ugyanolyan utódokat hozott a világra, mint ő maga, nagyon hamar elkezdődött a vita az egészségüket illetően, ugyanis ha szőrösen is születtek, később elveszítették a bundájukat vagy annak egy részét. Hogy pontosan hogyan alakul ki ezeknek a macskáknak az egyedi kültakarója, még mindig nem tudni. Elképzelhető, hogy egy gén okozza, de az sem kizárt, hogy több gén együttesen. Többen úgy gondolták, hogy a genetikai hátterükkel valami probléma lehet, így nem akartak velük foglalkozni. Míg a vizsgálatok és találgatások zajlottak, az addig doni szfinxnek keresztelt fajtát Szentpétervárra vitték, és 1993-ban egy kiváló keleti rövidszőrűt pároztattak a fajta egy képviselőjével, amely nászból megszületett a peterbald fajta alapítója, Nocturne Iz Murino.

A peterbaldok között vannak teljesen szőrtelen egyedek; olyan példányok, akiknek maximum 2 mm-es szőrzetük van (flock); valamint olyan cicák is, akiknek 2 mm-nél hosszabb, drótos, hullámos a szőrzetük (brush). A peterbaldok aktívak, atletikusak, barátságosak, kíváncsiak és végtelenül éleseszűek. Ők azok a cicák, akik üdvözlik a látogatókat az ajtóban, valamint harmonikusan élnek együtt más macskákkal és kutyákkal is. A mélyen szeretetteljes peterbald macska annyit lesz az öledben, amennyit csak megengeded neki. Sokuk nagyon beszédes is, így garantált, hogy nem lesznek mellette magányos óráid.

6.) Doni szfinx

A fajta alapító egyedét 1987-ben fedeztek fel Rosztov-na-Donu városában. Ha a peterbald leírását elolvastad, biztosan sejted már a doni szfinx, vagy más néven a donszkoj történetének részleteit. Elena Kovaleva, az Állami Pedagógiai Intézet professzora focizó fiúkra bukkant, akik egy zsákot használtak labdának. A zsákban egy kiscica könyörgött rettegve az életéért. Elena magához vette a zsákot és hazavitte a kölyköt, akit Varvara névre keresztelt. Varvara szépen cseperedett, de a szőre hullani kezdett, amit hiába próbáltak kezelni. Néhány évvel később a cicahölgy szőrös és teljesen szőrtelen kölyköket is a világra hozott, ám a szőrös kölykök is elkezdtek elhullatni a bundájukat; éppen úgy, mint az anyjuk. Irina Nemikina, lelkes és profi macskatenyésztő látta bennük a lehetőséget, és megmentett egy kölyköt, amelyből létrehozta több év alatt a teljesen új orosz macskafajtát, amelyet doni szfinx névre keresztelt.

A doni szfinxek elegánsak, egyediek, kíváncsiak, lágy szívűek és társaságkedvelők. Nagyon aktív cicák, akik rendkívül barátságosak, okosak és szeretetteljesek. Kiváló temperamentumuk könnyen kezelhető társsá teszi őket. Élénk érdeklődést mutatnak a környezetük iránt, szeretnek játszani, szinte bármivel képesek elmókázni. Rettentően szociálisak, feltehetően úgy gondolkodnak, hogy mindenki, aki belép a házba, az hozzájuk érkezett. Szeretnek részt venni minden tevékenységében, könnyen megtaníthatóak hangutasítások követésére is.

7.) Toybob

A toybob története Oroszországban kezdődött 1983-ban, amikor Elena Krasnicsenkó két kóbor macskát pároztatott: az egyiknek rövid, görbe farka volt, a másiknak pedig csak egy kis kunkorodó csonk volt a farka helyén. A nász egyik utóda, egy Kutciy nevű hím 1989-ben megmutatta magát egy macskakiállításon; bár teljesen kifejlett volt, kiscicának nézték. A fajta fejlesztése az 1990-es években Oroszországban folytatódott tovább, amikor néhány tenyésztő gondosan kiválasztott házi macskákkal bővítette a génállományt. Az első toybob 2004-ben került az Egyesült Államokba, a CFA 2019-ben fogadta el regisztrációra.

A toybob cicák élénk, játékos, interaktív állatok, azonban nem túlságosan aktívak, néha inkább a gazdi ölébe bújva szeretnek sziesztázni. Azonban amint megmozdulsz, bárhová is menj, követni fog gyengéd figyelemmel. Ezek a macskák nemcsak intelligensek, hanem szelídek és szeretetteljesek is, így kiváló háziállatok gyermekes családok és idősek számára egyaránt. Kifejezetten élvezik és értekelik a kényelmet, mint például a puha párnákat és a meleg takarókat.