A szavannák királyának ősi gyökerei: az oroszlánok evolúciója

Az faj lenyűgöző története jelentős eseményeket érint. Ilyen például a pleisztocén barlangi oroszlánok elterjedése, és a ma ismert számos alfaj kialakulása.

Az oroszlánok evolúciója egy közös ősre vezethető vissza a nagymacskákkal, amelyet a kontinenseken átívelő alfajok sokfélesége követett.

Az oroszlánok evolúciójának vizsgálata segít a faj megőrzésében

A mai oroszlánok a Panthera nemzetséghez tartoznak, tehát nagymacskák. A genetikai kutatások, beleértve az ősi DNS-elemzését is, a Panthera leo eredetét más nagymacskákkal közös őshöz vezették vissza. A mitokondriális DNS-elemzések és a genomszekvenciák alapján felállított filogenetikai kapcsolatok arra utalnak, hogy az oroszlánok körülbelül 124.000 és 1,2 millió évvel ezelőtt közös őssel rendelkeztek. Például a barlangi oroszlán, a Panthera leo spelaea, egykor Eurázsia egyes részein élt, de körülbelül 13.000 évvel ezelőtt eltűnt. Hátrahagyott azonban egy genetikai történetet, amely összefonódik a ma élő sörényesekkel.

Ez az evolúciós utazás jelentős változásokkal járt, ahogy az oroszlánok szétterjedtek Afrikában, majd Eurázsiában, végül Észak-Amerikában. Az egykor Észak-Afrikában őshonos berber oroszlán, és az Indiában, a Gir erdőben élő ázsiai oroszlán is ezen folyamat során kialakult alfajok közé tartozik. Érdekesség, hogy már körülbelül 120.000 évvel ezelőtt, a késő pleisztocén korban elkezdték elérni a mai afrikai oroszlánokra emlékeztető megjelenést ezek a macskák. Ebben az időben trópusi esőerdők borították Afrika egyenlítői övezetét, a Szahara vidéke pedig szavannává változott.

A genetikai elemzés különálló populációs szerkezetet tár fel ezek között a csoportok között. Ideértve a közép- és nyugat-afrikai oroszlánokat is, amelyeket földrajzi elszigeteltség és ökológiai fülkék befolyásoltak.

A múltban és a jelenben élő oroszlánok tanulmányozásával a tudósoknak lehetőségük volt feltárni ezeknek az állatoknak az életvitelét. Ez a folyamatos kutatás kulcsfontosságú a megőrzés szempontjából, reményt kínálva az oroszlánok genetikai sokféleségének, és leszármazási vonalainak védelmére világszerte.

Ezért nehéz felderíteni a történetüket

Miként az Index is megírta, az oroszlánok evolúcióját azért volt nehéz felderíteni, mert a trópusi vidékeken élő állatok után általában kevesebb kövület marad hátra. Továbbá évekkel ezelőtt még úgy tartották, hogy a nagytestű ragadozót az ember üldözte, egész populációit irtotta ki a vadászat. Mára azonban ez az elmélet megdőlni látszik.

A késő pleisztocén idején a délen és keleten élő oroszlánok elváltak az északon és nyugaton élőktől. Fejlődésük különböző irányban indult el. A két csoport genetikai eltérései a mai napig megmaradtak. Körülbelül 51 ezer éve az afrikai kontinens egyre szárazabbá vált, a Szahara területe egyre nagyobb lett, elvágva ezzel a nyugaton élő oroszlánokat az északiaktól. Ugyanebben az időben a nyugati populációk kezdték benépesíteni Közép-Afrikát is, mely ekkor élhetőbbé vált.

A DNS-elemzés derített fényt arra is, hogy a modern oroszlánok csak 21 ezer éve kezdtek Afrikából elvándorolni. A pleisztocén végén elértek egész Indiáig. Sokkal később, mintegy 5000 éve oroszlánok egy másik csoportja is elindult Afrikából, és a mai Irán területéig jutottak, azonban közülük már nem él egy példány sem.

A megőrzési erőfeszítések holisztikusak

A faj túlélését mind súlyosan fenyegeti az élőhelyek elvesztése és az emberi konfliktusok egyaránt. Az afrikai és az ázsiai oroszlánok is az eltűnés veszélyeivel szembesülnek, különböző populációk eltérő mértékű fenyegetettséggel. A Gir erdőben élő oroszlánoknak a száma például a megőrzési intézkedések révén már 600 fölé emelkedett, bár az arány még mindig lehetne jobb. Eközben az afrikai oroszlánokat súlyosan érinti számos tényező is: a nyugat- és közép-afrikai populációkat, mint például a Kamerunban élőket, kritikusan veszélyeztetettnek minősítették.

A megőrzési erőfeszítések holisztikusak, így nemcsak az oroszlánokat, hanem ökoszisztémáikat is célozzák. A genetikai változatosság és a génáramlás kulcsfontosságú az egészségük és fittségük fenntartásában, ezért olyan kezdeményezéseket vezettek be, mint az egyedek áthelyezése a beltenyésztés elkerülése érdekében. Továbbá, természetes élőhelyük és zsákmányuk védelme is kulcsfontosságú lépés. Az olyan már kihalt alfajok, mint a berber és a fokföldi oroszlán visszaállítása keveredés révén szintén vizsgálat alatt áll.

Továbbá elképesztően fontos, hogy a helyieket oktassák a haszonállatok ragadozásával kapcsolatban. Cél, hogy létrehozzanak olyan folyosókat, amelyek elősegítik a migrációt, de közben védik az emberi közösségeket is. Biztató, hogy Dél-Afrikában egyes kezdeményezések sikert értek el a közösségalapú megőrzés terén; elérték, hogy az oroszlánok védelme a helyi lakosságnak is hasznot hozzon.