6 érdekesség a pixie-bobról: a házi macskák hiúza

Hallottál már a pixie-bobról? Bár a neve becsapós lehet, nem egy új hajviseletről van szó, hanem egy igazán különleges macskafajtáról.

A pixie-bob egyike az elismert csonka farkú macskafajtáknak. Ez egy viszonylag exkluzív csoport, ugyanis csupán 7 olyan fajta van, amelyet a három legnagyobb macskás szervezet, tehát a FIFé, a TICA és a CFA közül legalább valamelyik elismer. Annak ellenére, hogy a pixie-bob cicáknak számos különleges tulajdonsága van, és az egzotikusabb, „vadabb” kinézetű macskák közé tartoznak, a mai napig ritka fajtának számít. Ennek ellenére érdemes róla beszélni, hiszen a macskarajongók számára számos érdekességgel szolgálhat a fajta.

1.) Nem a hiúz leszármazottja

A vörös hiúzhoz hasonló megjelenése miatt sokan úgy gondolják, hogy a cica, akit a fajta első tenyésztője, Carol Ann Brewer befogadott a családjába, és aki a pixie-bob fajta egyik alapját képezte, egy hiúz és egy elvadult házi macska románcából született. Erre a feltételezésre a küllemen kívül nincs igazán bizonyíték, pedig még DNS-tesztek is születtek. Ennek ellenére a macska zömök, „vad” külleme, bundájának jellemző színe és mintázata, rövid farka és a fülei végét gyakran borító pamacsok miatt vannak olyanok, akik a mai napig vad felmenőkre gyanakodnak.

2.) A pixie-bob neve sokat elárul a fajta eredetéről

A pixie-bob (avagy a TICA bejegyzése alapján pixiebob) neve kifejezetten beszédes a fajta történetét tekintve. A pixie szócska a fajta ősanyjának, a befogadott kandúr első almából született, különleges mintázatú nőstény cicának a nevét viseli, akivel elkezdődött a tudatosabb tenyésztés. A bob szócska pedig egyfelől utalás a macskák rövid farkára, másfelől pedig a vörös hiúz nevére is, amely angolul bobcat.

3.) Polidaktil cicák

A pixie-bob cicák egyik jellegzetessége, hogy több lábujjuk lehet, elsősorban a mellső lábaikon, így a polidaktil macskák táborát erősítik. A kifejezés az extra lábujjakra vonatkozik, amit egy domináns gén genetikai mutációja okoz. Ez a jellegzetesség olyannyira hozzátartozik a pixie-bobhoz, hogy egyetlen másik fajta kivételével egyedül náluk fogadják el a kiállításokon a pluszlábujjakat. Kitétel azonban van az esetükben is, egy mancson maximum hetet számolhatunk meg.

4.) A pixie-bob cicák bőre is mintás

Több forrásban is megemlítik, hogy a fajta jellegzetes, cirmos mintázata a bőrén is megjelenik. Így ha esetleg le kellene borotválni egy pixie-bob szőrét, bundájának mintázata nagyrészt még így is kivehető lenne.

5.) Kutyaszerű macskafajta

Gyakran hasonlítjuk össze az emberek két kedvenc háziállatát, a macskát és a kutyát. Általában megállapíthatunk olyan tulajdonságokat, amelyek inkább a kutyákra vagy inkább a macskákra jellemzőek. Ám vannak olyan fajták, amik úgy tűnik, nem kaptak teljes körű tájékoztatást arra vonatkozóan, hogy melyik fajt képviselik. Ebből adódóan olyan tulajdonságaik vagy viselkedéseik vannak, amelyek általában nem jellemzőek a saját fajukra.

Ezen fajtákhoz tartozik a pixie-bob is, ugyanis számos vezényszó elsajátítására képesek lehetnek, gyorsan és könnyen tanulnak, és ügyesen sétálnak pórázon is. Sőt, még a vizet sem vetik meg – kifejezetten szeretnek pancsolni és játszani a vízzel.

6.) Érzékenyek lehetnek az oltásokra

Az interneten több oldalon is említik, hogy a pixie-bob macskák érzékenyek lehetnek bizonyos oltásokra, így körültekintést igényelhet egészségügyi ellátásuk. Egyes forrásoknál ezt kissé oltásellenesen fogalmazzák meg, másoknál pedig a kötelező oltásokon kívüli vakcinák esetében intik óvatosságra a gazdikat. Az előbbi út semmiképpen nem járandó, ugyanis a kötelező oltások elmulasztása még kedvencünk életébe is kerülhet. A TICA például kifejezetten felhívja a figyelmet az oltások fontosságára.

Abban viszont lehet igazság, hogy egyes cicák érzékenyebbek lehetnek bizonyos vakcinák valamelyik komponensére. Ám ha emiatt aggódunk, elsősorban mindenképpen a tenyésztőt kell megkérdezni arról, hogy a cicáinál előfordult-e valaha nemkívánatos reakció az oltásokra. A legjobb pedig az, ha állatorvosunkkal is átbeszéljük az esetleges kockázatokat, és ha szükség van rá, az alternatív lehetőségeket.