Ezért nem találtak Pompejiben egyetlen macskatetemet sem a feltárások során

A macska és az ember kapcsolata akkor pecsételődött meg, amikor úgy döntöttünk, hogy a vadászó és gyűjtögető életmódtól a gazdálkodás felé fordulunk. Az egyiptomiak és a macskák esetében már nem csupán munkakapcsolatról volt szó; azt talán kevesebben tudják, de a görögök is hasonlóképpen kezdtek el érdeklődni a cirmosok iránt. Ám ez a kapcsolat végül csak fellángolásnak bizonyult.

Szerencsére arról is elég sok információnk van, hogy hogyan viszonyult a Római Birodalom népe a cicákhoz. Pompeji városában például bőven akadtak macskaábrázolások, macskák maradványaira azonban nem bukkantak a feltárást elvégző kutatók. Vajon mit jelenthet ez a különös ellentét?

Pompeji és a macska viszonya

Az I. században a macska fokozatosan váltotta fel a menyét helyét a római otthonokban. Ez a szintén kistestű ragadozó akkoriban szinte minden háztartásban megtalálható volt félig-meddig háziasított állapotban, abból a célból, hogy irtsa a rágcsálókat. A macskák azonban hatékonyabbnak bizonyultak a feladat elvégzésére, ráadásul őket élvezetesebb volt tartani szépségük és az emberekhez ragaszkodó természetük miatt is.

Akkoriban divatos volt a tehetősebb családoknál, hogy különleges és egzotikus állatokat tartsanak, amivel még inkább ki tudták fejezni a házuk presztízsét. Abban az időben a macska is egzotikus állatnak számított. Hogy mennyire becsülték és kedvelték őket, arról számos értékes mozaikkép is tanúskodik, amelyek gyönyörű cirmosokat ábrázolnak különböző környezetben. Ilyen mozaikokat feltártak például a Casa del Fauno (Pompeji) vagy a Villa Poppea (Torre Annunziatá) területén is többek között.

Jelenleg egy, a Nápolyi Múzeumban őrzött mozaikdarab egy nagyon különös macskát ábrázol. A kutatók szerint ez a macska egy manul volt, amit akkoriban hazájában, Rómában és Egyiptomban is tartottak. Az I. század végétől a rómaiak a katonai hadjárataik során a világ minden pontjára rendszeres vittek macskákat. Az elterjedésükben ennek is igen nagy szerepe volt. Macskáknak mindenhol volt nyoma a Római Birodalomban, kivéve Pompejiben a Vezúv 79. augusztus 24-i kitörése előtt. A tudósoknak ugyan nincs erre bizonyítéka, de az elméleteik szerint Pompejiben is lenniük kellett macskáknak, akik különleges képességeiknek köszönhetően megérezték a tűzhányó kitörésének készülődését és elhagyták a területet.

Egy Pompejiben feltárt macskás mozaik: 

Tényleg megérezhetik a macskák a természeti katasztrófák közeledését?

Igen, ez abszolút lehetséges. Ugyan az állatok nem tudják, hogy pontosan mi fog történni, az érzékeik és az ösztöneik súgnak nekik, hogy mikor kell menekülőre fogniuk. Számos állat – még a férgek is – sokkal intenzívebben képesek ráhangolódni az őket körülvevő világra, mint mi, emberek. Ez többek között annak köszönhető, hogy olyan hanghatásokat is képesek érzékelni, amiket mi nem. A macskaszőr ráadásul vonzza a statikus elektromosságot is, így érzik annak növekedést nagyobb viharok előtt. A belső fülük pedig érzékeny a légnyomás változásaira, melyek a felhőszakadások előjelei.

Érdemes figyelni a macskák viselkedését, ezek az érzékeny lények ugyanis nyugtalanabbak lesznek és akár el is tűnhetnek, vagy megpróbálhatnak megszökni, ha veszély közeledik. Kínában már bevett szokás, hogy a szeizmológusok megfigyelik az állatkertekben élő állatok viselkedését, ami segíthet neki előre jelezni a nagyobb természeti katasztrófák közeledését.

(A nyitóképen kóborok láthatók a Pompeji ásatáson.)