Texas történelmet írt: először nyújtanak védelmet a pumáknak

A pumapopuláció igen hatalmas az Egyesült Államok területén, azonban a vadászatára, csapdázására vonatkozó törvények meglehetősen elavultak voltak Texas államban.

A Texasi Parkok és Vadvilág Bizottság (Texas Parks and Wildlife Commission) május 23-i ülésén a bizottsági tagok egyhangúlag megszavazták a pumák trófeavadászatának betiltását. Valamint arra is kitértek, hogy ezeket az állatokat ne lehessen csapdában tartani 36 óránál tovább. Eddig ugyanis egyáltalán nem volt szabályozása arra nézve, hogy a kihelyezett csapdákat milyen időközönként kell ellenőrizni. Emiatt gyakran fordult elő, hogy a foglyul ejtett állatok egyszerűen kiszáradtak, kitéve az elemek és a környezet kényének-kedvének. Így módosult a szabályozás Texas államban a pumákra nézve.

A pumák és Texas viszonya: jobb későn, mint soha

Ezzel a történelmi döntéssel Texas csatlakozott azon 16 államhoz, ahol pumák élnek, és ahol szabályozzák a faj vadászatát és csapdázását.

„Ha van egy dolog, amiben a texasiak egyetértenek, az az, hogy az államunk vadonjának szimbólumát, a hegyi oroszlánt, nem szabad napokig vagy hetekig csapdákban hagyni, amíg ki nem száradnak és meg nem halnak az időjárás viszontagságai miatt. Inspiráló volt látni, hogy gazdák, csapdázók, vadászok, hippik, felszerelésgyártók, biológusok és vadvilágvédők az állam minden részéből összegyűltek, hogy támogassák a macskáink tiszteletteljesebb kezelését. Hálásak vagyunk a Texasi Parkok és Vadvilág Bizottság vezetésének ebben az ügyben, valamint a több ezer embernek, akik támogatták ezeket a változtatásokat” – szólalt fel Ben Masters, a Texans for Mountain Lions koalíció tagja és természetfilmes.

A döntés a bizottság egy felhívása alapján született meg, amelyen nyilvános hozzászólásokat kértek a javaslattal kapcsolatban. Összesen 7 531 hozzászólás érkezett, ebből 91%, azaz 6 881 támogatta a pumák trófeavadászatának betiltását, és a csapdázási körülmények megváltoztatását. Tehát ez azt jelenti, hogy a polgárok számára is fontos volt, hogy változzanak a körülmények.

A következő potenciális lépés a Bizottság részéről az lesz, hogy valamilyen módon menedzseljék az állam pumapopulációját. Minden bizonnyal el fog készülni egy ismertetőanyag a pumák kötelező elejtési jelentésével kapcsolatban. Ez egy olyan vadászati gyakorlat és a vadvilág megértésére és kezelésére szolgáló eszköz, amelyet más államokban is használnak, és amely segítene pótolni a tudományos adatok jelentős hiányosságait a faj bősége, halálozási okai és népességének trendjei tekintetében. Ezek az információk támogatnák abban a szakértőket, hogyan kezeljék az állományt a továbbiakban.

Miért van szükség a populáció ellenőrzésére?

Amennyire fenséges és csodálnivaló állatokról van szó, az tagadhatatlan, hogy ragadozók, amelyek veszélyt jelenthetnek elsősorban a gazdák haszonállat-állományára. Mivel Texasban rengetegen élnek az állattartásból, ezért is maradt az állam olyan sokáig kívülálló, ha ezeknek a vad macskáknak a megóvása volt a téma.

Ahogy például itthon dúvad az aranysakál, a vörös róka vagy a dolmányos varjú, úgy a puma is hasonló megítélés alá esik az USA tagállamaiban. Persze hazánk helyzete valamivel másabb ezen fajok tekintetében, ám a lényeg tulajdonképpen ugyanaz. Meg kell tanulnunk úgy egymás mellett élni, hogy a lehető legkisebb kárt okozzuk a másiknak. Ezzel a döntéssel most elindult valami: több tiszteletet mutatnak ezek iránt a ragadozók iránt, amit meg is érdemelnek. Hosszú éveken keresztül tekintettek rájuk mint holmi betolakodókra, pedig tulajdonképpen az ember az, amelyik felemészti a vadállatok életterét négyzetméterről négyzetméterre. Ugyanakkor, ha az állomány ellenőrizetlenül szaporodni kezd, az sem ezeknek az állatoknak nem tesz jót az alacsonyabb erőforrások miatt, sem a területen élő embereknek érthető okokból.