5 érdekesség a rozsdafoltos macskáról: fogságban úgy viselkednek, mint a házi macskák
2023. október 23 - Képek: Getty Images Hungary
2023. október 23 - Képek: Getty Images Hungary
A macskafélék családjának egyik legkisebb tagja, mérete a feketelábú macskáéval vetekszik, aki a világon a legkisebb macskaféle. Mindössze maximum 48 cm és 1,6 kg, de a 35 cm-es és a 0,9 kg-os példányok sem ritkák. A populációt nemcsak élőhelyének elvesztése fenyegeti, de gyakran vadásszák húsáért és pusztítják azért is, mert kártevőnek vélik.
A rozsdafoltos macska nagyon kevés területen található meg. India déli részén és Srí Lankán néhány helyen őshonos, az utóbbi időben azonban észleltek példányokat India északibb részein is, valamint Nepálban.
A genetikai elemzéseknek köszönhetően tudjuk, hogy a macskafélék Ázsiában a miocén korban, valamikor 14,45-8,38 millió ével ezelőtt kezdtek kialakulni. A Prionailurus nemzetség, amelybe foltos, kistestű macskák tartoznak, mind egyetlen ősre vezethetők vissza. A vizsgálatok alapján valószínű, hogy a rozsdafoltos macska vált el elsőként ettől az őstől valamikor 6,54-3,42 millió évvel ezelőtt. Őt követte a laposfejű macska és a halászmacska.
Ahogyan a legtöbb vadmacskára, úgy a rozsdafoltos macskára is jellemző, hogy rejtőzködő életet él. Ugyan tartják őket a világon több állatkertben is, még így is igen keveset tudunk az életmódjukról és a szokásaikról. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ezen tulajdonságai ellenére mégis igen könnyű az emberhez szoktatni fogságban. A gondozóikkal mélyebb kapcsolat kialakítására képesek, engedik, hogy megsimogassák és kézbe vegyék őket. A beszámolók szerint a bizalmas kapcsolat következtében gyakran viselkednek úgy, mint a háziasított macskák.
Az eddigi megfigyelések alapján leginkább éjszaka aktív ez a faj, de a fogságban tartott egyedek gyakran rövid időszakokra napközben is előmerészkedtek odúikból. A földön vadásznak rágcsálókra és apróbb madarakra, de a diétájukat gyakran kiegészítik hüllőkkel is. A ragadozók elől fákra menekülnek. A prédát előszeretettel támadják meg egy különös technikával: fán vagy bozóton gubbasztva várnak a megfelelő pillanatra és onnan ugranak rá az áldozatra. Mivel aprók, ügyesek és fürgék, gyakran utalnak rájuk úgy is, mint a macskafélék kolibrijeire. Előfordul, hogy eleség hiányában megtámadják a baromfikat is, ami miatt a helyiek pusztítják őket.
Az erdőirtás és a vadászatuk mellett egy másik nehézséggel is szembe kell néznie annak a körülbelül 10 ezer példánynak, ami feltehetően a világon élő populációt alkotja. A házi macskákkal való szaporodás is igen nagy mértékben sebezhetővé teszi a fajt, ezek az utódok ugyanis birtokolják a rozsdafoltos macska DNS-ét, de nem számítanak már rozsdafoltos macskának. Ugyan a fogságban tartott egyedek estében működik a tenyésztési program, a szabadon élő populációt nem védi semmi.
A legtöbb vadmacskától eltérően van arra esély, hogy a rozsdafoltos macska monogám. Ugyan a vadonban szinte egyáltalán nem sikerült megfigyelni őket párzás és utódnevelés közben, a fogságban tartott egyedek esetében tettek néhány megfigyelést. A berlini állatkertben a hím rozsdafoltos macska táplálékot vitt a kicsinyeinek és aktívan védelmezte őket a gondozóktól is, ez pedig arra enged következtetni, hogy talán a vadonban monogámok és a hím is részt vállal az utódok gondozásából.
A kölykök amikor megszületnek, fekete foltosak, a rozsdaszínű pöttyök csak az ivarérés után alakulnak ki, ami körülbelül 2 hónapos koruk körül következik be.
Kövess minket!
Kapcsolódó cikkek