Idén novemberben 87 éves Schrödinger macskája: vele kezdődött a cicák tudományos népszerűsége

Az eltelt 87 év alatt, amióta Erwin Schrödinger először felvázolt egy kvantummechanikai gondolatkísérletet egy macskával, a macskafélék népszerűsége csak nőtt és nőtt. Ha szereted az Agymenők (Big Bang Theory) című sorozatot, a Schrödinger macskája kifejezés biztosan nem cseng idegenül. Ismertek már nagyon jól minket, mindenért rajongunk, ami macska, a tudománynak és a történelemnek pedig mindig fogunk helyet szorítani kis szívünk csücskében. Ünnepeljük idén együtt Erwin különleges cicáját!

Egy dobozban elhelyezünk egy macskát. A dobozban a cica mellett van egy kis fiola mérgező gáz is. Ennek a gáznak 50% esélye van, hogy elpusztítsa a cirmost, így annak is 50% esélye van, hogy a macska életben maradjon. A trükk az, hogy egészen addig nem tudjuk mi a macska sorsa, míg ki nem nyitjuk a dobozt, és a két szemünkkel meg nem győződünk róla. Ez a Schrödinger macskájának alaptörténete, Erwin Schrödinger méltán híres gondolatkísérlete. De mit is jelent ez a tudomány és a macskák számára?

Az igazi zseniket koruk sosem ismeri fel

A macska állapotának bizonytalansága – élő vagy halott – azt jelenti, hogy egyidejűleg halott és élő szuperpozícióban is létezik. Vagy legalábbis így lenne, ha részecske lenne. Schrödinger eredetileg azért írt a macskáról, hogy világossá tegye még a laikusok számára is, milyen furcsa és lenyűgöző is lehet a kvantumfizika. A gondolatkísérletben a macska sorsa egy radioaktív gáz állapotához kötődik. Mivel a gáz kiszabadulása véletlenszerű, nem lehet megjósolni, hogy mikor fog megtörténni az egyes atomok esetében az „összeomlás” – ahogy a kvantummechanika fogalmaz.

Szinte mindenki hallott már Schrödinger macskájáról; ha nem is az előbb említett sorozatból, de az interneten taroló macskás videók idejében szinte kikerülhetetlen fogalomról van szó. Schrödinger valószínűleg földig érő állal konstatálná saját népszerűségét a mainstream kultúrában. Szomorú sztori, de ahogy Vincent Van Gogh-ot vagy Franz Kafkát, az ő zsenialitását sem fogadta őrjöngő siker saját korában. 1935-től, az ötlet megjelenésétől 1961-ig, Erwin haláláig alig írt valaki ennek a cicának a cérnaszálon függő életéről. Még az eredeti megjelenése is nyúlfarknyi volt. De mint minden valamirevaló macska, végre ő is elérte célját, és megkapta a számára jól megérdemelt figyelmet.

Az alábbi angol nyelvű videóban látható a gondolatkísérlet:

Trónkövetelők érkeznek, de az éles karmok ellen lehetetlen győzni

Bár doromboló kis barátaink általában inkább megtartják maguknak zsenialitásuk titkát, Schrödinger macskája kissé beszédesebb volt az átlagnál, hiszen saját elismertsége volt a tét. Az első alkalom, hogy ez a bizonyos szobatigris túlmutatott a fizikusok közötti vitákon az volt, amikor Hilary Putnam filozófus 1965-ben írt egy könyvet a kvantummechanikáról. Majd nem restellt Schrödinger macskájának különösségéről beszélni a Scientific American számára írt recenziójában. A sci-fi íróknak más sem kellett, azonnal szárnyaik alá vették az addig kivetett, népszerűtlen és a magányos cicust.

Néhány fizikus azonban máris továbblépett. Különböző állapotok szuperpozícióját tárgyalják a dekoherenciának nevezett keretrendszer segítségével, ahol nincs szükség az „összeomlásra”, amely a halott és élő macskák körüli zavart okozza. Hát szép, mondhatjuk! Csakhogy ez a vérbeli macska nem adja olyan könnyen nehezen kiharcolt pozícióját. Egyelőre úgy tűnik, hogy a próbálkozásoknak esélyük sincs Schrödinger macskájának népszerűsége ellen. A popkultúrában a cicának közel sem 50% az esélye az életben maradásra. Közöttünk ez a macska nagyon is élő, élőbb, mint valaha!