Bemutatjuk Szent Gertrúdot, a katolikus egyház macskás hölgyét: a cicáknak is szüksége van védőszentre!

A keresztény nyugaton a macskákkal való bánásmód nem mindig a megbecsülésen és a védelmen alapult. Ezzel áll érdekes kontrasztban a macskák védőszentje, Szent Gertrúd (nem összekeverendő Helftai Nagy Gertrúddal). Jogos hát a kérdés, hogy akkor ki ez a titokzatos hölgy, akik a modern ábrázolásokon mindig macskával a kezében láthatunk?

A következőkben fény derül minderre! És még sokkal többre is.

Gertrúd személyisége tagadhatatlanul macskás

Gertrúd Nivellesben (a mai Belgium egyik városa) született 626-ban, gazdag nemesi családban. Apja, I. Pepin, az austrasiai (keleti frank királyság a 6-8. században a mai Franciaország északkeleti részén) palota polgármestere volt II. Clotaire, I. Dagobert és III. Sigebert frank királyok uralkodása alatt. Anyja, Itta, a metzi püspök lánya volt. Gertrúd volt a negyedik és legfiatalabb gyermek a családban.

A középkorban az arisztokraták más nemesi családokkal való stratégiai házasságok révén szerezték meg a hatalmat. Pepin ilyen házasságot intézett Begga, idősebb lánya részére, amely a Karoling-dinasztia létrejöttéhez vezetett. Mivel a terv ilyen jól sikerült, Gertrúdnak is hasonló sorsot szánt. Amikor Gertrúd 10 éves lett, Pepin lakomát rendezett Dagobert királynak, amelyen a király megkérte Gertrúd kezét egy herceg fiának. A leányzót nem ejtették a fejére, ott a helyszínen megtagadta a kérést és kijelentette, hogy sem hozzá, sem más férfihoz nem megy feleségül, egyedül Krisztust fogadja el vőlegényének. És Gertrúd ezt az ígéretét édesanyja segítségével be is tartotta.

Pepin 640-ben bekövetkezett halála után Itta azzal a meglehetősen komoly nehézséggel szembesült, hogy meg kellett védenie lányát az agresszíven nyomuló kérőktől. Abban a korban ugyanis a férfiak nem ritkán raboltak el lányokat annak érdekében, hogy szövetséget kössenek a vagyonos és befolyásos családdal. Egy püspök tanácsára Itta kettős kolostort épített Nivellesben, egyet a férfiaknak és egyet a nőknek. Gertrúdot nevezte ki a női kolostor apátnőjévé, ahol maga is bekapcsolódott a vallási életbe. Amikor Itta 652-ben meghalt, Gertrúd átvette az egész kolostor vezetését.

A vég tragikusan hamar érte el

Nivelles apátnőjeként Gertrúd megbízható apácákra és szerzetesekre bízta a kolostor vezetését, hogy több időt fordíthasson a szentírások tanulmányozására és a betegek, idősek és szegények gondozására. Nivelles ismertté vált világi és vallásos zarándokok fogadásáról. E zarándokok között volt két ír testvér is, Follian és Ultan, akik kolostort építettek egy Fosses nevű településen, amely szintén a család tulajdonában volt.

Gertrúd 32 éves korára annyira legyengült az állandó böjttől és virrasztástól, hogy lemondott apátnői tisztségéről, és unokahúgát nevezte ki utódjának. Életrajza szerint utolsó napjait intenzív imádkozással, szőrcsuhában (bűnbánók és aszkéták által hordott durva szövetből készült alsóruha) töltötte. 659 márciusában, amikor megérezte a halál közeledtét, egy szerzetest küldött Fosses-ba, hogy megkérdezze Ultánt, tudja-e halálának óráját. Ultán megjósolta, hogy másnap a mise alatt meghal. Jóslata valóra vált: Gertrúd március 17-én halt meg, 33 évesen. Gertrúdot halála után szentként emlegették, templomokat emeltek a tiszteletére, és sok csodát is tulajdonítottak neki.

Ez érdekes, de hogy jönnek ehhez a macskák?

Kezdjük máris egy lehangoló adattal. Nincs olyan korabeli forrás, amely Szent Gertrúd nevét a macskák védőszentjeként említené. A bajszos banditákkal valószínűleg annak köszönhetően hozták össze, hogy számos ábrázoláson patkányokkal és egerekkel van körülvéve. Azokban az években, amikor a bubópestis tizedelte Európa lakosságát, nagyon jól jött Gertrúd tájékozottsága, aki útmutatást nyújtott a rágcsálók és ezáltal a járványok kivédést illetően. Tehát valószínűleg csak a rágcsálók és a cicák között létrejövő asszociáció tette őt a macskák védőszentjévé a modern korban.

Mindenesetre egy több szempontból is tanulságos történet ez, a macskák pedig utólag is megérdemelnek egy védőszentet középkori hányattatásaikat ismerve.