Szerénke, a vadmacska újra szabad!

2024. november 21-én, féléves gondozás után Szerénke visszatérhetett a természetbe megtalálásának helyén.

A Budakeszi Vadaspark június 5-én fogadott be három, akkor még csak sejthetően vadmacskakölyköt. A körülbelül 4-5 hetes nőstényeket és a kandúrt május 31-én találták a Petesmalmi Vidramenhely bejáratától körülbelül 300 méterre – írta meg a magyarállatvédelem.hu. Szinte azonnal elkészült a genetikai vizsgálat, amely bebizonyította, hogy valóban tiszta vérű vadmacskákról van szó, akik édestestvérek. Azonnal megkezdték a parazitamentesítésüket, megkapták egyedi azonosítóikat, valamit el is nevezték őket. A Merlin, a Szerénke és a Lukrécia neveket kapták.

A 3 ifjonc:

Szerénke, a vadmacska így ízlelhette meg újra a szabadság ízét

A kölykök nevelése és a repatriációs folyamat azonnal megkezdődött. Utóbbi azt jelenti, hogy a mesterséges körülmények között tartott állatokat a természetes körülményekhez való alkalmazkodást elősegítő folyamat keretében fokozatosan szoktatják a szabad területen való élethez. Ez a folyamat a vadaspark emberektől elszeparált helyén zajlott, ahol mindössze csak az etetés és a takarítás időszakára találkoztak a gondozóikkal. Bár laikusként úgy gondolhatjuk, hogy egy kis babusgatás biztosan nem ártott volna meg nekik, ennek a technikának köszönhetően a kis jószágok vadak maradtak, ami elengedhetetlen a természetben való túléléshez.

Miután már a táplálékukra is maguk vadásztak októberben, megkezdődhetett a természetbe való visszaszoktatásuk. Az elengedésükre a szakértők két módszert választottak ki. Merlin és Lukrécia puha, Szerénke durva visszaengedéssel térhet, illetve térhetett vissza természetes élőhelyére. Lukrécia és Merlin 2025 tavaszán lehet majd szabad a tervek szerint.

Szerénke egy szállítóboxban érkezett a befogása helyszínére nyomkövető nyakörv és repatriáló ketrec nélkül. Néhány perces üldögélés után pedig azonnal bele is vetette magát új életének izgalmas forgatagába. A Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatósága kiemelte, hogy az elengedés helyszínén szaporodó vadmacskaállomány él. Ennek köszönhetően minden körülmény (búvó- és táplálkozóhely) adott arra, hogy az állat boldoguljon a szabadban.

És mi az a puha visszaengedés?

A puha visszaengedés során a nagy méretű repatriáló ketrecet a macskával együtt a tervezett elengedési helyre kiteszik, ahol az állatnak több hét leforgása alatt van ideje megszokni a környező szagokat, zajokat és állatokat. A ketrecben kívülről is tudják etetni, testi épségét semmi nem veszélyezteti. Amikor elérkezik az elengedés pillanata, a cica egy kis ajtón keresztül, a nyakára szerelt jeladóval tér vissza a vadonba, amely jeleket küld a szakembereknek arról, hogy éppen hol van az állat. Ezekből az adatokból látni fogják, hogy mikor mozog, mekkora területet jár be és hol tartózkodik éppen. Vagyis rengeteg olyan információval gazdagodhatnak a szakemberek, ami a vadmacskák megőrzésében hatalmas segítségükre lehet.

A szerkezet semmiben sem zavarja majd az állatot, és 1 év után magától leold, valamint akkor is, ha beakadna valahová. A Budakeszi Vadaspark a nyár végén ezzel a módszerrel sikeresen engedte vissza a Szaffi nevű vadmacskát, aki már túl van a kritikusnak ítélt első 100 napos kintléten.

Vadmacska Fajmegőrzési Program

A vadmacska hazánkban 1974 óta védett, 2012 óta fokozottan védett állat. Magyarországon ismert populációi élnek az Északi- és Dunántúli-középhegységben (Zemplén, Gömör–Tornai-karszt, Bükk-vidék, Mátra, Cserhát, Börzsöny, Gerecse, Vértes, Bakony, Mecsek), valamint a Gödöllői-dombságban. Síkvidékeinken pedig a Duna alsó szakaszánál, a Drávánál, a Tiszánál és a Körösöket kísérő nagyobb kiterjedésű ártéri erdőknél található meg.

A Vadmacska Fajmegőrzési Programnak hála egyre nagyobb figyelmet kap a társadalomban ez a fantasztikus faj. 2024-ben az év emlősének választották, amely projekt keretében a kisebbek és nagyobbak figyelmét is felhívták a vadmacskára, és az őt érintő rizikókra. Amire szükség is van, ugyanis a faj 1987-es felmérése óta a populációban és elterjedésében csökkenést figyeltek meg. Ami nem is csoda, ha tudjuk, hogy az állományra olyan negatív hatások nehezednek, mint az erdők feldarabolódása és bolygatása, a házi macskákkal történő hibridizáció, a táplálékért és az élőhelyért folytatott verseny, valamint az elvadult macskák által terjesztett betegségek.