Ezért szereted jobban a macskákat, mint az embereket

Te hányszor hallottad már valaki szájából azt a híres/hírhedt mondatot, hogy: na, és ezért szeretem én jobban az állatokat, mint az embereket! Valószínűleg megszámlálhatatlan ilyen esetet tudnál felsorolni, vagy éppen te magad is azok közé tartozol, akik így éreznek.

Cikkünkben azt vizsgáljuk meg, sok esetben miért kötődünk jobban a kedvenceinkhez, mint az emberekhez. Lássuk, miért mondhatja valaki, hogy: jobban szeretem állatokat, mint az embereket!

Az empátia lenne a kulcs?

Az empátia az a képesség, amely segít bennünket abban, hogy érzékeljük mások érzelmeit, valamint elképzeljük, mit gondolhat és min mehet keresztül az a személy, amelyik megéli ezeket. A média erőszakos és szándékosan sokkoló híreivel körbevéve egyre érzéketlenebbé válunk más emberek szenvedésére. A közösségi média szintén nagyban hozzájárul a mások iránt érzett empátia hiányának növekedéséhez. Miért olyan könnyű hát ezek ellenére empátiát érezni a szenvedő állatok iránt?

Jack Levin kriminológus egy nemrégiben végzett tanulmánya ad egy lehetséges választ erre a kérdésre. A tanulmány résztvevőit arra kérték, hogy reagáljanak egy hírre, amelyben egy áldozatot baseball ütővel támadtak meg, majd eszméletlenül magára hagyták több törött végtaggal. Bár a történet ugyanaz maradt mindvégig, egy lényeges részleten változtattak a prezentációk során: az áldozat személyén. Volt, hogy az elszenvedő alany egy egyéves gyermek volt, egy felnőtt ember, egy hatéves kutya vagy egy kölyökkutya. A válaszadók ugyanazt az empátiaszintet mutatták a baba, a kölyökkutya és a felnőtt kutya iránt, de jelentősen alacsonyabbat a felnőtt ember irányába.

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy ez azt sugallja, hogy empátiaszintünk nem függ a fajtól. Inkább a tehetetlenség és sebezhetőség érzékelésével van összefüggésben. Ez összefügghet az ember-állat kötődéssel is, mivel az állatok figyelmünket, segítségünket és gondoskodásunkat igénylik. Az állatok iránt érzett természetes szeretet hasonlítható ahhoz a szeretethez, amit gyermekeink iránt érzünk. Ösztönösen gondoskodunk róluk, és segíteni akarunk nekik, mert ők még nem képesek segíteni magukon. A felnőtt emberekről az a képünk alakult ki, hogy könnyen ki tudnak állni magukért, vagy meg tudják védeni magukat.

Ez okozhatja a „Jobban szeretem az állatokat, mint az embereket!”-nézőpontot

Ha alaposan megvizsgáljuk az érzéseinket, gyakran azt találjuk, hogy az állatok iránti rajongásunk leginkább a kutyákra és macskákra összpontosul. Ezen kívül néha empátiát érzünk nagy, karizmatikus vadállatok, például elefántok, delfinek vagy oroszlánok iránt is. Amikor egy vadászat során megölt oroszlánról vagy elefántról olvasunk, gyakran dühöt érzünk. Majdnem olyan mértékűt, mint amit a kutyák és macskák bántalmazásáról és elhanyagolásáról szóló történetek váltanak ki belőlünk. Ám van ebben valami ironikus: az állatok rutinszerű levágása azért, hogy élelemforrásként szolgáljanak számunkra, kevesünket zavarja igazán. Erre több pszichológiai magyarázat is létezik.

Az egyik során először is figyelembe kell vennünk a popkultúra hatását. Gondoljunk csak bele, hány kutyás/macskás/vadállatos filmet néztünk gyerekkorunkban. Sok ilyen médiaábrázolás emberi tulajdonságokkal ruházza fel ezeket az állatokat. Néha úgy beszélnek egymással, ahogyan az emberek tennék, álmodoznak a jövőről, és szerelmesek lesznek, mint mi. A populáris kultúra generációk óta belénk sulykolta, hogy háziállataink olyanok, mint az emberek, így sokunkat már kiskorunktól kezdve állatbarátokká nevelt.

A kutyák és macskák iránti tiszteletünket egy másik pszichológiai elv, a collapse of compassion, vagyis az „együttérzés összeomlása” is magyarázhatja. Ez az az elv, amely szerint minél több tragédiát látunk, annál kevésbé érdekel minket. Ez ad választ arra, miért nem érzünk együttérzést a milliók iránt, akik mély szegénységben élnek, miközben egy utcán élő, orvosi ellátás nélkül maradt gyermek története inkább megmozgat minket, és inkább akarunk segíteni.