Szfinx és doni szfinx: a szőrtelen szépségek

A két fajta amennyire hasonló, annyira más – mutatjuk, miért.

Fajtákat összehasonlító cikkeikben eddig a bundás gyönyörűségeké volt a főszerep. Itt az ideje, hogy meztelen rokonaikkal is foglalkozzunk egy kicsit. Elsőként a szfinx és doni szfinx fajták megjelenését és jellemzőit vizsgáljuk meg közelebbről. Ezeket a cicákat gyakran összekeverik, hiszen nagyon hasonlóan néznek ki, és jellemükben is számos egyezést találhatunk. A nagyító alatt azonban rögtön kiderül, miért két külön fajtáról beszélünk.

Eredetük

Számos, hasonló külsővel rendelkező macskafajta esetében megfigyelhető, hogy az azonos jellemzők hátterében a közös ősök állnak. A szfinx és doni szfinx esetében azonban ez nincs így – olyannyira, hogy a világ két teljesen más területén tenyésztették ki őket.

A szőrtelen macskák évszázados múltra tekintenek vissza, de az emberek sokáig nemigen vettek tudomást róluk. Egészen a huszadik századig, amikor ezek a fura küllemű állatok felkeltették a tenyésztők figyelmét. A szfinx eredete az 1960-as évekre tehető, amikor egy kanadai tenyésztő egyik alomjában született egy szőrtelen cica. A kölyök a Prune nevet kapta, gazdája pedig be is vonta a tenyésztésbe. Eleinte komoly problémát jelentett a belterjesség, hiszen nem termett meztelen macska minden utcasarkon. Ennek megoldására olykor szőrös macskákat is bevontak – például az 1980-as években 2 kanadai szőrtelen cicát két holland devon rex-szel pároztattak.

A doni szfinx eredetét homály fedi, mivel a fajta már létezett, amikor az 1980-as években felfedezték. Az első ismert példányt egy orosz professzor fogadta be, és eleinte úgy hitték, hogy a szőrvesztés hátterében betegség állhat. Ám mivel a macska kölykei is szőrtelenül születtek, vagy később váltak azzá, további vizsgálatokat végeztek, amelyek bizonyították, hogy egy öröklött genetikai mutáció, nem pedig betegség következménye a különleges megjelenés.

Megjelenésük

Mindkét macska egyaránt szőrtelen vagy pihés – igaz, míg előbbi csupaszon születik, addig orosz fajtársa esetében gyakori, hogy a picik szőrösen jönnek a világra, és csak kétéves korukra veszítik el a bundájukat. Mindketten közepes termetű macskák, hasonló testfelépítéssel. A szfinx valamivel nagyobb is lehet, átlagos súlya 3,5-7 kilogramm, a doni szfinx pedig 4-5 kilogrammos.

A fejet szemügyre véve máris további eltéréseket találunk. A szfinx feje háromszög alakú, rövid, elkeskenyedő. Ezzel szemben a doni szfinx koponyája ék alakú, homloka lapos, arccsontja határozott. A szemek sem egyformák: míg a szfinxé nagy és citrom alakú, addig a doni szfinxé közepes és mandula alakú.

Lényeges különbség még, hogy a szfinx mellső lábai gyakran O alakot formálnak.

Jellemük

Mindkét fajta egyaránt barátságos, játékos és intelligens. Kedvelik az emberek társaságát és jól alkalmazkodnak szinte bármilyen otthoni környezethez. Mindketten hűségesek gazdájukhoz, de a szfinx jobban igényli a babusgatást, imád ölben lenni. A doni szfinx inkább a közös játékok és egyéb, aktívabb programok által fejezi ki a szeretetét. Érdemes még megjegyezni, hogy míg a doni szfinx csak akkor nyávog, ha oka van rá, a szfinx egy kifejezetten vokális fajta, aki szívesen hallatja a hangját.