Sziámi és tonkinéz macska – nem véletlen, hogy hasonlítanak egymásra

A két fajtát általában jól meg lehet különböztetni, de előfordulhat, hogy mégsem olyan egyszerű a feladat – mutatjuk, miért.

Macskafajtákat összehasonlító sorozatunk egy olyan állomásához érkeztünk, amelynek párosa igazán különleges. Ugyan bár erős rokoni szálak fűzik őket egymáshoz, a legtöbb esetben alig van köztük hasonlóság. Bizonyos esetekben azonban le sem tagadhatják közös múltjukat.

Eredetük

Nem meglepő, hogy a sziámi és tonkinéz macska neve felmerül, ha fajták összehasonlításáról van szó. A tonkinéz ugyanis sziámi őssel rendelkezik: a fajtát a sziámi és a burma macska keresztezésével tenyésztették ki.

A sziámi macska – akkor még Siam néven – évszázadokon át Thaiföld jellegzetes macskája volt, mielőtt az 1800-as években Angliába került volna. Az egyik legrégebbi macskafajta – létezéséről már a 14. is században tesznek említést a feljegyzések.

A ma ismert tonkinéz macska egy viszonylag fiatal fajta, amelyet az 1960-70-es években tenyésztettek ki Észak-Amerikában. A cél egy arany középutat jelentő fajta megalkotása volt a sziámi és a burma macska között. A fajtát 1984-ben fogadták el.

Megjelenésük

A tonkinéz kölykök eredetileg vagy sziámi, vagy burmai szüleikre hasonlítottak jobban, a szülőfajták jegyeit pedig a mai napig hordozzák. A tonkinéz szülők kölykei tehát nemcsak tonkinéz faktorokat hordoznak, hanem sziámi és burma jegyeket is, általában 2:1:1 arányban. Ha azonban a felmenőkben erősebb a sziámi vér, az eredmény is egy sziámira jobban emlékeztető tonkinéz lesz.

A tonkinéz macskák kifejezetten izmosnak tűnhetnek, a standard úgy fogalmaz, hogy „meglepően nehéznek kell lenniük”. Kerekebb vonalaikat a burmáktól örökölték. A sziámi vonalai ezzel szemben mindig elvékonyodóak, a karcsúság a fő jellemzőjük, de ők is izmosak. Mindkét fajta marmagassága átlagosan 20-25 cm, súlyuk 3,5-5,5 kg között mozog ivartól függően, ám a tonkinéz alapvetően mégis masszívabb macska képét kelti. Arra azonban a standard is kitér, hogy a méret kevésbé fontos. Ezeknél a macskáknál az arányosság a fő szempont, nem lehet egyik jellemzőjük sem kiugró. 

A tonkinéz és a sziámi is létezik a jellegzetes point mintázatban (többféle árnyalatban is), ami a világos testet és a sötétebb pofát, füleket, végtagokat és farkat jelenti. A tonkinéz azonban a sziámival ellentétben egyszínű verzióban is elérhető. Rövid, selymes szőrzetük testresimuló.

A színek mellett fontos különbség még, hogy a tonkinézek feje kerekebb, füleik szintén lekerekítettek és valamivel kisebbnek tűnnek az arányaik tekintetében.

Jellemük

Mindkét fajta intelligens, szeretetteljes, bár a sziámik általában vokálisabbak és több figyelmet igényelnek. A tonkinézek nyugodtabb természetűek, és nem gond a számukra, ha a gazdijuk nem csak velük foglalkozik. Emellett a tonkinéz macskák általában barátságosak az idegenekkel, míg a sziámi macskák tartózkodóbbak, amíg jobban meg nem ismerik a személyt.