Tibbles: a macska, aki miatt kihalt egy addig ismeretlen madárfaj

Bár imádjuk a macskákat, nem lehet szemet hunyni vadászösztönük felett. A kinti tartású cicák nem csak egereket és kártevőket fognak: rengeteg madár életének kioltásáért felelősek. De ez a helyzet nem először áll fenn a történelemben, példának felhozható Tibbles, aki még azelőtt eltörölt egy madárfajt a föld színéről, hogy igazán felfedezték volna őket.

Bármilyen kedves gesztus is az ajándékozás, a macskák néha kéretlen meglepetésekkel állnak elő. Minden cicagazdinak ismerős lehet a helyzet, amikor kedvence trófeákkal büszkélkedik. Sajnos ez nem csak egy kedves tett, hanem nagyon veszélyes szokás lehet a környező madárpopulációra nézve. Tibbles története is erről tanúskodik. Bár valószínűleg nem az övé minden felelősség, nagy szerepe volt abban, hogy a Stephens-szigeti álfakuszok ma már csak prezervált állapotban láthatóak.

Hogyan kezdődött a macska ámokfutása?

1894-re datálják a pusztítás kezdetét, amikor David Lyall Tibbles nevű macskájával a Stephens- szigetre költözött, hogy karban tartsa az ottani világítótornyot. A sziget Új-Zéland részét képezi, ahol Lyall unalmas óráiban megfigyelte a környezetét, és szemet szúrt neki egy kis olívaszínű madár, ami, mint később kiderült, még ismeretlen volt a madárszakértők számára.

A madár az álcsuszkafélék családjába tartozott, és röpképtelen volt. De ez egészen addig nem jelentett számára problémát. Hiszen pont azért maradtak fent egészen odáig, mert nem találkoztak ragadozókkal, akik fenyegették volna az életben maradásukat. Ez megváltozott, amikor Tibbles odakerült, mert többed magával érkezett: vemhes volt a beköltözésnél, és a szigeten adott életet kiscicáinak, akik ezután szabadon éltek és vadásztak.

A madarak rövid története

Tibbles is részt vett a madarak szisztematikus vadászatában, hiszen könnyű prédának számítottak. A cica ajándékot vitt gazdájának, így kerültek Lyall-hez az egyedek. A férfi tartósította őket, illetve néhány példányt elküldött Angliába, egészen pontosan Walter Buller madárszakértőhöz. Kiderült, hogy egy még azonosítatlan madárfajjal van dolguk. Sajnos néhány héttel később már láthatóvá vált, hogy a madarak nem élik meg, hogy hivatalosan is regisztrálják őket. Bulleren kívül Walter Rothschild-hez is eljutott pár példány, egy Travers nevű kereskedő segítségével. A madarakat Rothschild nevezte el, Travers és Lyall tiszteletére: Traversia Lyalli.

Jó okunk van azt feltételezni, hogy a madár már nem található meg a szigeten, és nem tudunk arról, hogy máshol elterjedt volna, így valószínűleg kihalt. Feltehetően rekord teljesítményű pusztításról van szó

– írta a The Press 1895 márciusában.

Végszó

Rothschild előszeretettel terjesztette, hogy egy macska irtotta ki az egész fajt, de ez messze van az igazságtól. Egyedül nem lett volna képes ekkora pusztításra. De mivel kölykei születtek (és a macskáknál nem elképzelhetetlen, hogy egy alomból származó cicák vigyék tovább a vérvonalat), így már sokkal gyorsabb és hatásosabb volt a „hadjárat” a madarak ellen. A felelősség még mindig Tibbles vállán nyugszik (jobban mondva a gazdáját, Lyall-t lehet hibáztatni), de sokkal reálisabb, hogy ugyan ő az oka mindennek, de nem ő a fő okozója a haláleseteknek.

Amikor kisállatot vállalunk, felelősséggel tartozunk nemcsak érte, de a cselekedeteiért is. Szerepkörünk kiterjed a cica ivartalanítására is, hiszen a nem kívánt szaporulatok hasonló problémát eredményezhetnek, mint  amit Tibbles történetében megismerhettünk. Ha kinti tartású cicánk van, egy-két kismadár sajnos biztos, hogy a karma közé fog kerülni, de próbáljuk meg minimalizálni ennek esélyét!