Videón a sziget, ahol több száz macska az úr

Létezik egy aprócska sziget, ahol jelentősen több a macska, mint az ember. Lehetetlen lenne elkerülni őket – már ha valaki egyáltalán akarná. A többség éppen miattuk látogat el ide.

Ahogy a Femina is beszámolt róla, Aoshimán a macskák jelentik szinte az egyetlen látnivalót. Ám ez éppen elegendő ahhoz, hogy a turisták ellátogassanak erre a kis Japán szigetre, amely az ország déli részén, az Ehime prefektúrában található.

Két járat indul naponta

A világ minden pontjáról érkeznek ide, hogy megcsodálják a jelentős számú nyávogó négylábút – akiken kívül se boltot, se szállodát, de még egy italautomatát sem találnak a vendégek. Ahogy embert sem igazán a többi látogatón kívül. A szigeten ugyanis mostanra szinte csak a macskák maradtak.

Naponta kétszer fordul meg a hajó a mindössze 1,6 kilométer hosszú Aoshima partjánál, amelynek fogadóbizottsága lelkes nyávogással köszönti az érkezőket. Akiknek bizony ajánlatos élelemmel, vízzel, valamint némi macskaeledellel érkezniük, hogy meghálálják a szívélyes fogadtatást.

Az utazási irodák ajánlatai szerint a sziget a macskarajongók Paradicsoma; ahogy az egyik leírásban olvasható, a helyi macskapopuláció száma több mint 200 példányra tehető (ám másutt ennél nagyobbra becsülik a közösséget), amely cicák többsége vörös, illetve barna cirmos, valamint különleges színű kalikó. Amellett, hogy kiemelik, mekkora élmény ilyen sok cica társaságában múlatni az időt, hangsúlyozzák, hogy a fogadó ország megkér minden idelátogatót, hogy őrizze meg a sziget békéjét és háborítatlanságát. Értve ezalatt mind a macskák, mind a természeti értékek tiszteletben tartását.

A halászok hozták őket

A szigeten kifejlődő macskatársadalom a helyi halászoknak köszönheti a létét, akik a hajókon elszaporodott rágcsálók miatt fordultak a kiváló vadászokhoz segítségért. Ám természetes ellenség híján a macskák nagyon hamar elszaporodtak a szigeten. Ezzel párhuzamosan a lakosok szép lassan elhagyták Aoshimát. Míg 1945-ben még 900-an lakták a halászfalut, idővel a lakosság a jobb munkalehetőségek miatt fokozatosan elköltözött a környező városokba. Az ottmaradtak pedig megöregedtek, míg végül szinte teljesen elnéptelenedett a sziget. Ma már csak néhány fő maradt.

A falvak épületeit az idő dolgozta meg, amik fokozatosan az enyészeté lettek, egyre nagyobb teret engedve a természet munkálkodásának. Így alakult ki a mostani, édeni állapot, amit a több száz macska ural.

Szigorú szabályok

Amellett, hogy az odalátogatóktól tiszteletet kérnek, fontos, hogy a turisták betartsák az előírásokat is. Például a macskák csak a kijelölt helyeken etethetők. Szerencsére az állatok már megszokták az emberek jelenlétét, sőt, örülnek is az elemózsiának.

Az alábbi felvételnek hála magad is tehetsz egy virtuális sétát a szigeten. Ha megfigyeled a cicákat, láthatod, hogy a többségüknek le van csípve az egyik fülük végéből egy aprócska darab: ez az ivartalanítás jele; itthon is használatos a kolóniás macskák megjelölésére. 

Megesik, hogy az időjárás miatt még jobban az állatvédőkre vannak szorulva. Volt már rá példa, hogy a komp nem tudott kihajózni, így ilyenkor ételadományokat gyűjtenek, amelyeket ők juttatnak el a cicáknak. Rajtuk kívül a szigeten élő idősek gondoskodnak róluk.

Ezen kívül kihelyezett adománydobozba is dobhatnak pénzt a turisták, amelyből a macskák ivartalanítását, valamint egészségügyi ellátását finanszírozzák. Az ivartalanítás azonban felveti annak lehetőségét, hogy idővel, a lakossághoz hasonlóan, a macskák társadalma is végleg elöregszik, és nem lesz már utánpótlása a nyávogó-doromboló közösségnek.