Tom, a krími háború életmentő macskája: így vezette el az élelmiszerraktárhoz az éhezőket

Hallottál már a krími háború életmentő macskájáról? Nos, a történet ugyan meglehetősen szürreális, mégis a legendák szerint igaznak bizonyul. Ugyanis Tom, a krími macska egy egész várost mentett meg az éhhaláltól leleményességével. Az alábbiakban az ő történetét mutatjuk be.

Tom, a meglehetősen jó húsban lévő macska igazán hasznos szolgálatot tett az éhező katonáknak. Ugyanis a történet szerint a porig bombázott városban szinte mindent elpusztítottak a francia egységek. Ennek köszönhetően pedig nemcsak a lakóterület, de még az élelmiszerforrások is igencsak drasztikusan lecsökkentek. Így a megszálló hadsereg minden nap a túlélésért küzdött, egészen addig, míg megismerték Tomot, a macskát.

Tom története

Tom a krími háború alatt vált ismertté. Története úgy kezdődött, hogy kóbor macskaként bolyongott Szevasztopolban, mígnem William Gair brit hadnagy megtalálta, és magához fogadta. A nagy találkozás pedig úgy történt, hogy a hadnagy éppen a lerombolt épültek közé küldte be katonáit élelmiszer után kutatni, mikor észrevette a szemétkupac tetején táborozó macskát, aki tiszta kosz volt. Azonban a hadnagy szíve megesett a magára maradt jószágon, és magához fogadta. Hamar megszerette a macskát, el is nevezte Krími Tomnak, utalva az éppen zajló háborúra. A Szevasztopolban tartó ostrom igencsak elhúzódott, ugyanis körülbelül egy éven át tartott. A fő probléma pedig az volt, hogy a város teljes lerombolása után az élelmiszerraktárak teljesen kimerültek. A katonák éheztek.

Tom tudta, hol van élelem

Miután az ostrom már egy éve tartott, az élelmiszerek pedig fogyóban voltak, igencsak kezdtek kétségbeesni a katonák. Azonban elkezdtek gyanakodni a macskára, aki a vészes élelmiszerhiány ellenére egyáltalán nem fogyott, sőt kifejezetten jó húsban volt. A katonák elkezdték figyelni, és mikor feltűnt nekik, hogy hiába teltek el hetek, még mindig nem fogyott, és mintha hízott is volna, elkezdtek komolyabban gyanakodni. Szóltak a hadnagynak, hogy szerintük a macska valahonnan élelmet szerez, és érdemes lenne követni őt.

 A macska elvezette őket az élelmiszerraktárokhoz

A tisztek rájöttek arra, hogy Tom egerészik, és olyan jó húsban levő egerekkel táplálkozik, akik bizonyosan valahonnan táplálékot szereznek. Így arra a következtetésre jutottak, hogy valahol a közelben rejtett orosz élelmiszerkészletek találhatók. Így az egyik nap elkezdték követni Tomot, aki egy romos területre sietett. Láss csodát, valóban egy elrejtett élelmiszerraktárhoz vezette a katonákat, ezáltal megmentve őket az éhhaláltól, ugyanis a raktár tele volt étellel! A későbbiekben pedig többször is olyan élelmiszerraktárakat talált meg a macska, melyek segítettek a további túlélésben. Így nemcsak egyszer volt a sereg hasznára, hanem sokszor segített a túlélésben.

A háború utáni időszak

A háború után a hadnagy hazavitte magával a cicáját, aki azonban nem sokkal rá, 1856. december 31-én meghalt. A macska így is meglehetősen hosszú életet élt, hiszen megtalálásakor megközelítőleg 8-9 éves lehetett. Halála után gazdája kitömette, és a Nemzeti Hadsereg gyűjteményének ajándékozta az állatot, bár egyébként sokan kételkednek abban, hogy ez valóban ugyanaz a macska. Illetve a fentiekben látható, Welcome to arrival című festményen szereplő cicát szintén Tomként azonosítják, ám bizonyíték erre sincs. Azonban annyi bizonyos, hogy nemcsak az Oroszországban állomásozó brit katonák körében rótt ki magának igencsak komoly tiszteletet az állat, hanem a későbbiekben számos legenda született róla, amikben hősiesen megmentette a katonák életét azzal, hogy felfedte az élelmiszerraktárak lelőhelyét. Így még sokáig élt a brit köztudatban a hős macska története, akinek étvágya egy egész sereget megmentett.