5 érdekesség a török van-macskáról

A török van-macska egy különleges szépségű fajta, hosszú történelemmel és makulátlan jellemmel. Tudj meg róla többet a következő érdekességekből!

A török van-macska közepesen nagy termete ellenére elegáns és könnyed mozgású, igen aktív fajta. Igazi főnyeremény, hiszen a szemkápráztató megjelenéshez elragadó, többnyire simulékony jellem társul. Ezek a cicák jól kijönnek más macskákkal, gyerekekkel, sőt, még kutyákkal is, bár jellemző, hogy kiválasztanak egy számukra szimpatikus gazdit a családból, és főleg hozzá ragaszkodnak. A fajta összes jó tulajdonsága ellenére manapság kifejezetten ritka, ennek pedig megvan az (egyik) oka, amire az alábbi érdekességek egyikében ki is térünk. Minden további nélkül lássuk is ezeket.

1) Nevét származási helyéről kapta

A török van-macska neve többszörösen is a származási helyére vonatkozik. Törökország kelet-anatóliai régiójában található egyik tartomány székhelye Van városa. Ehhez a tartományhoz kapcsolódik a Van-tó, illetve a Van-tavi szörny, ami a beszámolók szerint közel 50 méter hosszú és a mezozoikum utolsó időszakában kihalt  Plesiosaurusra és Ichthyosaurusra hasonlít. Van, aki hisz a szörny létezésében, és természetesen vannak szkeptikusok is. Amiben viszont senki nem kételkedik, az a van-macska létezése.

2) A török van kifejezetten szeret úszni

Aki már olvasott erről a fajtáról, vagy esetleg volt hozzá szerencséje, annak ez az érdekesség valószínűleg nem jelent újdonságot. Ám aki még nem hallott erről a különleges cicáról, annak furcsa lehet, hogy ez a macska nemcsak, hogy önszántából a víz közelébe merészkedik, még örömmel úszik is. Bizony, a török van imád úszni, és kifejezetten tehetséges is benne, olyannyira, hogy „az úszó macskának” is szokták becézni.

Ennek a különleges kapcsolatnak ugyan nem tudni biztosra az okát, ám vannak spekulációk. A legelterjedtebb – és mellette legvalószínűbb –, hogy a fajta származásából adódik. A Van tartományban található Törökország legnagyobb tava, a Van-tó. Egyik érdekessége, hogy ez egy sós vizű tó, és legmélyebb pontja 457 méter. Az elgondolás szerint a van macskák ebben a tóban halásztak és táplálékuk szerves részét innen szerezték be. Így létfontosságú volt, hogy ne viszolyogjanak a víztől és magabiztosan tudjanak benne úszni. Ezt az elgondolást vízlepergető bundájuk is alátámasztja.

3) A török van több ezer éves fajta lehet

Egy természetes módon kialakult macskafajta eredetét általában nehéz megállapítani. A török van-macska feltehetően már évszázadok óta rezidens lakója a ma Van-tartománynak nevezett területnek.  Ám egyes források szerint a fajta gyökerei akár 5000 évvel ezelőttre is visszanyúlhatnak, mindezt pedig néhány régészeti találatra alapozzák. Ezek a feltárt tárgyak főleg ékszerek és műalkotások voltak, amelyeken a van-macskákhoz nagyon hasonló testfelépítésű és mintázatú cicákat ábrázoltak.

4) Szülőhazájában nagyon vigyáznak rá

A török van-macska bár közkedvelt szülőhazájában, egy 1992-es felmérés szerint csupán 92 fajtatiszta egyed maradt a Van tartományban, illetve a Van-tó régiójában. Annak érdekében, hogy védelmet nyújtsanak az ország egyik emblematikus állatának, a török kormány hivatalosan is elismerte a fajtát, a helyi egyetemen (Van Yüzüncü Yıl University) pedig kidolgoztak egy tenyésztési programot. A fajta ma már nemzeti örökség, védelmét és „tisztaságát” pedig azzal is biztosítják, hogy sokkal kevesebb van-macskát exportálnak más országokba, szigorúbb előírásokat követve.

5) Az a bizonyos „van-mintázat”

Bár első ránézésre a van-macska mintázata hétköznapinak tűnhet, bizonyos mértékben mégis csak rá jellemző és egyedi. Főleg a fején, illetve a farkán jelenik meg, ezt szokták „van-mintázatnak” nevezni.

A fajtastandardok ezen túl azt is meghatározzák, hogy a macska testének hány százalékát fedheti a mintázat. A CFA azt mondja ki, hogy a testének nem több mint 15%-án lehet valamilyen mintázat.