Ők az ukrán katonák terápiás macskái: nagy vadászok és melegszívű hálótársak

A macskáknak az élet valamennyi területén fontos szerep jut. Ez alól még a háborús helyzet sem kivétel.

A szomszédban folyó háború az állatokat is érinti. Nemcsak passzív elszenvedői a történteknek, de jelenlétükkel és különféle hozzájárulásaikkal maguk is részt vesznek benne. Lássuk, kik az ukrán front nyávogó egyenruhásai, és milyen szerep jut nekik!

Jelenlét a nehézségek közepette

Arról már írtunk korábban, miként lehet támogató állat egy doromboló kedvencből. A terápiás macskák munkája jelentős, ahogy az átlagember hétköznapjaiban, úgy a katonák életében is. Ők azok, akik kedvességükkel, szó szerinti és átvitt értelemben vett melegségükkel, mókás mivoltukkal vagy épp ügyességükkel megnevettetik és mosolyra fakasztják a megfáradt harcosokat.

Amellett, hogy jelenlétükkel támogatnak, adománygyűjtésre is kiválóan bevethetők, továbbá a rágcsálók elleni küzdelemben is jeleskednek. Utóbbi igen jelentős és fontos feladat a fronton, ahogy az volt korábban például a hajók fedélzetén, védve ezzel az ellátmányt. Ezúttal a különféle technikai eszközök, mint a műholdak kábelei, valamint a járművek vezetékei is veszélyben vannak, így valóban elengedhetetlen a hatékony kártevőirtás.

Honnan jöttek?

A katonai macskák többnyire a közeli, elhagyott vagy elpusztított falvakból, városokból csapódtak az egységekhez. A gazdáik többségükben kénytelenek voltak hátra hagyni őket. Azok pedig emberi közelséghez szokva, védelmet keresve a folyamatos bombázások és harci események elől a katonákhoz szegődtek.

Van, akit örökbefogadtak

Mint a Politico Oleksandr Sztupunt, az ukrán hadsereg szóvivőjét idézi, a macskák és más állatok vigaszt nyújtanak a katonáknak. Egyesek ott élnek a lövészárkokban, és a csapatmozgások során mindig más egységekhez kerülnek, míg másokat örökbefogadtak és hazavittek az egyenruhások.

Most pedig jöjjön pár nevezetes „frontmacska”!

Szirszkij, a tábornok

Az ukrán szárazföldi erők parancsnokának, Olekszandr Szirszkij névrokona Roman Sinicyn tiszt négylábúja. A katona elmondása szerint a két név egybeesése puszta véletlen: kedvence csupán szereti a sajtot, ami ukránul szirszkij. Ettől függetlenül nagy derültségre ad okot a tábornoki cicus.

A tiszt egy bevetésen találta az állatot egy front melletti falucskában. Mivel egy egerektől hemzsegő házban kellett megszállniuk – akik jelentősen megcsappantották az élelmiszer-fejadagjukat –, így élelemmel magukhoz édesgették a macskát, hogy segítsen nekik rendet tenni. Hibátlanul teljesítette a rá rótt feladatot.

Azóta Szirszkij a katona családjánál él Kijevben, de a közösségi médiában való szerepléseivel továbbra is segíti a hadsereget.

Shaybyk, a szerelmes

Oleksandr Liashuk négy kiscica közül választotta ki Shaybyket. Miként fogalmazott, ő volt a legkarizmatikusabb a kölykök között. Egy hideg este magához vette a hálózsákjába, megmelengetni, azóta pedig elválaszthatatlanok. Illetve csak majdnem: a macskának egy napon ugyanis 18 napra nyoma veszett. Több kilométerrel odébb találtak rá, ahol épp egy macskakolóniával élvezte az életet. Gazdája szerint csak egy kis szerelemre vágyott.

A romantikus kalandor emellett kiváló vadász, egy alkalommal egymás után 11 egeret megfogott. Szép teljesítmény! Megesik ugyan, hogy a rágcsálók közül egy-egy a hálózsákban landol, de gazdája ajándékként tekint rájuk.

Karolina, az édesanya

Karolina gazdája, Yabchanka sosem vallotta magát macskás típusnak. Egészen addig, míg nem találkozott a gyönyörű, fehér-cirmos bundájú nősténnyel – aki nem kis meglepetéssel érkezett:

Egy nap Karolina ráugrott az alvóhelyünkre, annak ellenére, hogy nem volt szabad. Káromkodni kezdtünk. Válaszul elkezdett szülni. Így lett egy hat macskából álló családunk

– idézte fel a katona, hozzátéve, hogy idővel minden kiscicának lett családja. Kettő közülük az édesanyjához került Lvivbe, egyet pedig megtartott magának, Karolina mellé. Egy évvel később egy eb is hozzácsapódott a társasághoz.

Herych, a kékvérű

Az eddigi kóbor jószágokkal ellentétben Heryc egy igazi arisztokrata, azaz fajtamacska, mégpedig egy skót lógófülű. A kék cica Kyrylo Liukovhoz, a Szerhij Prytula Jótékonysági Alapítvány koordinátorához csatlakozott.

Igazán nyugodt teremtés, még az ágyúzás sem zavarja, és bárhová mennek, ő kerül a középpontba: az emberek sorban állnak egy kis simogatásért.