A vadmacskák nagyobb szerepet látnak el a növények terjedésében, mint azt valaha hitték

A nagymacskák és a legtöbb macskaféle szigorúan húsevő, vagy nagyobb részben húst fogyaszt táplálék gyanánt. Ez a tápláléklánc csúcsára helyezi a legtöbbjüket, ahol rendkívül fontos ökológiai szerepet játszanak a zsákmánypopulációk szabályozásában és az állati közösségek struktúrájának alakításában.

A macskafélék közvetett hatással lehetnek a növényvilágra. Tanulmányok dokumentálták, hogyan befolyásolhatják a növénypopulációk méretét azáltal, hogy egy adott területen korlátozzák a növényevők számát. Ám a legújabb kutatások azt mutatták ki, hogy a vadmacskák más módon is befolyásolhatják környezetük növényvilágát, mint a növényevők elfogyasztásával. Ezt pedig a magvak ürülékük útján történő terjesztésével teszik. Ez egy gyakran figyelmen kívül hagyott ökológiai funkció a vadmacskák esetében, ugyanakkor létfontosságú a növénypopulációk fenntartása és megőrzése szempontjából minden szárazföldi ökoszisztémában.

Magradagdozók vs. nagyaragadozók

A tanulmány a nem hagyományos magterjesztő, a puma táplálkozási szokásaira összpontosított, ugyanis ez az egyik legnagyobb és legszélesebb körben elterjedt macskaféle a nyugati féltekén. A kutatásban a pumák fő tápláléka a fülfoltos gerle kapott szerepet. A magterjesztő madarakkal ellentétben a galambok magragadozó állatok, vagyis az általuk lenyelt magokat erős zúzógyomruk megsemmisíti, így azok nem képesek csírázásra az ürítés után.

Amikor azonban a pumák galambokat esznek, a galambok emésztési folyamata megszakad, és a magok átkerülnek a ragadozó bélrendszerébe. Ezek a magok sértetlenül haladnak át a pumák emésztőrendszerén, így képesek a puma ürülékéből kicsírázni. Így a galambok zúzógyomrában egyébként megsemmisülő magokat a pumák ragadozó tevékenysége tulajdonképpen megmenti.
Emellett ez lehetővé teszi azt is, hogy a magok nagyobb területeken terjedjenek szét. Figyelembe véve, hogy a galambok akár napi 117 km-t is megtehetnek, míg a pumák átlagosan napi 10 km-t haladnak.

A vadmacskák bélrendszere biztosítja a magok túlélését

A kutatók 2010 és 2013 között gyűjtöttek pumaürüléket az argentin La Pampa tartományban található Parque Luro Természetvédelmi Területen, hogy megismerjék a pumák táplálkozási szokásait, és kivonják a galambok zsákmányul ejtésekor lenyelt magokat. A tanulmányi helyszínen gyűjtött 123 pumaürülékből kiderült, hogy a fülfoltos gerle volt a pumák elsődleges táplálékforrása. A zsákmány jelenlétével egyidejűleg nagy mennyiségű magot találtak (19 507 magot, amelyek három gyomnövényfajhoz tartoztak) az ürülékben.

A melegházi kísérletek azt mutatták, hogy a magok nagy százaléka képes volt csírázni. Ráadásul a magok csírázási potenciálja hasonló volt azokéhoz, amelyeket közvetlenül a galambok zúzógyomrából nyertek, amikor a madarakat befogták és olyan oldatot kaptak, amely visszahozta a zúzógyomruk tartalmát. Ez az eljárás felfedte, hogy a magok a pumák bélrendszerén való áthaladása nem gyakorol negatív hatást a magok életképességére és csírázási képességére. Ez megerősíti a pumák új ökológiai szerepét, mint hatékony másodlagos magterjesztők. Figyelembe véve a tanulmányi területen a pumák sűrűségét, ez a ragadozó-zsákmány interakció évente több ezer mag szétterítéséért felelős.

Egy újabb ok, hogy figyeljünk rájuk

A madarak, amelyek a legtöbb ökoszisztémában a legfontosabb magragadozók, minden olyan élőhelyen átfedik a vadmacskákat, ahol vannak jelen macskafélék. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a pumák, hanem más macskafélék is segíthetik a magok távoli terjedését. Ennek több komplex ökoszisztémás folyamatra van hatása. Ilyen például a növényfajok új élőhelyekre való terjesztése, és a növénypopulációk közötti génáramlás biztosítása.

A macskafélék számos fenyegetéssel néznek szembe, amelyek populációik csökkenéséhez és földrajzi elterjedésük szűküléséhez vezetett és folyamatosan vezet. Ha nem védjük meg őket, a tanulmány értelmében más fontos, és talán még ismeretlen ökológiai funkciók is eltűnhetnek.