Megilleti az exeket Cirmi „láthatási joga”? Dr. Kajó Cecília jogász válaszol

A következőkben Dr. Kajó Cecília jogász fejti ki, hogy válás esetén kit illet meg a macska tulajdonjoga és megilleti-e a másik félt a láthatási jog.

Valamiért tartja magát az a közkeletű vélekedés, hogy ha egy házasságban vagy egy élettársi kapcsolatban együtt gondozták a felek a családi kedvenceket (kutyát, macskát, papagájt, stb.), akkor a válás során mindenképpen meg kell egyezni a sorsukról. Ez vagyonjogi szempontból – elsősorban értékesebb állatnál – kétségkívül fontos kérdés lehet. De önmagában Buksi vagy Cirmi jövőbeli sorsát nem kell elrendezni: a tulajdonosánál marad, aki nem köteles „láthatást” biztosítani a másik félnek. Lehet természetesen egyezség tárgya az a felek között, hogy az állatot felváltva viszik kutyaiskolába, kozmetikába, állatorvoshoz vagy máshova, vagy amíg egyikőjük nyaral, addig a másik vigyáz rá. Vagy időnként meglátogathatják a családi kedvencet, de nincs egyszerűen olyan jogszabályi szakasz, ami kötelezővé tenné azt, hogy a gyermekfelügyelet mintájára az „állatfelügyeleten” is osztozzanak a felek.

A láthatási jog válás esetén

Érdekes kérdéssel fordult hozzám nemrég egy hölgy. Volt párjának ügyvédje szólította fel levélben arra, hogy a válás után is biztosítsa előre egyeztetett időpontban a közös családi kedvenc macska láthatását a volt férjnek. Ellenkező esetben megszegi a „jó gazda gondosságának” állatvédelmi törvényben lefektetett fogalmát. Megítélése szerint a jó gazda gondosságába az állat megfelelő mentális állapotáról való gondoskodás is beletartozik. Mivel sokáig éltek együtt, a macska megszokta, hogy ketten gondoskodnak róla, amit sajnálatos módon ugye nem tudnak a továbbiakban fenntartani. Ugyanakkor időnként egy-egy találkozással esetleg pótolni lehetséges. A macskát persze nem kérdezte meg senki….

Amilyen gyakran felmerül mint zsarolási potenciál a válófélben lévő felek között a „mi legyen az állattal” kérdéskör, nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a jelenleg a leginkább az ingó kiadása per kategóriába sorolható esetleges eljárás során valaki szakértői véleménnyel kívánná alátámasztani, hogy az állat a kapcsolat megromlása és az egyik fél elköltözése óta lehangolt, visszahúzódó, netán egyenesen depressziós.

A tulajdonjog igazolása

Visszatérve arra, hogy az állat sorsáról, láthatásáról, felügyeletéről gondoskodni nem kell, hiszen főszabály szerint marad a tulajdonosnál (hacsak nem viszik el és zsarolják vele egymást az exek), ez talán a legérzékenyebb pontja egy-egy ilyen lehetséges jogvitának: mármint a tulajdonjog igazolása. Ha már családi kedvenc, vagy van aki egyenesen gyerekének, kisfiának-kislányának hívja a kutyáját, macskáját, akkor bánjunk is vele úgy az élet minden területén. Vagyis, ahogy valaki a gyermeke fontos iratait is gyűjti egy külön mappában, az orvosi leletektől kezdve minden fontos dolgot, úgy az állatnak is legyen egy mappája (biztonság kedvéért egy másolat máshol elrakva, hátha egyszer arra térünk haza, hogy nemcsak az állat nincs a lakásban, de a vele kapcsolatos fontos iratok is eltűntek…), amiben a fontos iratokat tartjuk.

Ha bekövetkezne a legrosszabb, és tényleg elvitték otthonról a kedvencünket, amíg mi dolgoztunk, első dolgunk legyen az állatorvossal regisztráltatni a „lopott” státuszt a petveten. Utána pedig, amennyiben a felszólítás-egyezkedés nem működőképes, tegyünk feljelentést a rendőrségen. Az eredeti vagy a biztonsági másolat mappából pedig mellékeljük a tulajdonjogunkat igazoló iratokat (ez elsősorban adásvételi szerződés, számla, törzskönyv, oltási könyv, útlevél, transzponder-azonosító beültetésekor kapott bejelentőlap-másolat, fotók, videók, tanúnyilatkozatok lehetnek, illetve leginkább ezek kombinációi).

Igazán elmérgesedett párkapcsolatokban pedig ne lepődjünk meg, ha a másik fél is előáll hirtelen tíz-húsz tanúval, akik becsszó igazolják, hogy az az állat mindig is az övé volt, ő vette, és a legdrámaibb érvet előhozva: őt mindig is jobban szerette, neki ezért jobban jár.