A macskák a királynőnek köszönhetik a felemelkedésüket a sötét középkor után

A középkor idején az egyház tett róla, hogy a macskákat a boszorkányokkal, a pogányokkal, a fekete mágiával és magával a Sátánnal azonosítsák. Ez a munkálkodás kis híján a faj ésszerű megítélésébe és karrierjébe került. Ám volt valaki, egy nagyon befolyásos valaki, aki nem hagyta, hogy érvényben maradjon a negatív propaganda.

Viktória királynő nagy állatrajongó volt; azt szinte mindenki tudja, hogy a kutyák iránt érzett szeretete nem ismert határokat. Az ő munkálkodásának és a viktoriánus kor tenyésztőinek köszönhetünk sok ma is meglévő fajtát. Azzal azonban kevesebben vannak tisztában, hogy a cirmosok is igen sokat köszönhetnek az uralkodónak. Így alakult Viktória királynő és a macskák kapcsolata!

A felvilágosodás koráig voltak a gyűlölet tárgyai

Ebben a cikkünkben részletesen beszámoltunk arról, hogy hogyan szemelte ki a középkori egyház a macskát az ellenség szerepére, és milyen lépéseket tettek annak érdekében, hogy az embereket gyűlöletre szítsák irántuk. Megítélésük a 18. századig, vagyis a felvilágosodás koráig szinte teljesen változatlan maradt.

A reformáció (1517-1648) megtörte az egyház teljes befolyását az emberek gondolatai és tettei, ezáltal az élete felett, ami lehetővé tette számukra, hogy megkérdőjelezzenek bizonyos gondolatokat vagy a saját értékrendjük szerint éljék az életüket. Persze az tagadhatatlan, hogy akkor is voltak olyanok, akik ragaszkodtak az elavult hitrendszerhez, de hát ez már csak így van. A felvilágosodás szelleme pedig a macskatartásra is igen nagy hatást gyakorolt. Arra ösztönözte az embereket az új nézőpont, hogy otthon is tartsák ezt a kedves és hasznos állatot. Egyrészt, hogy segítsék a háztartást a rágcsálómentesíteni, másrészt csupán a társaságuk öröméért. És egyre inkább a társaságuk puszta öröméért.

A viktoriánus korban ez a gondolatiság még nagyobb térhez jutott, amihez magának Viktória királynőnek is igen nagy köze volt. Mondhatni a segítségével visszakerültek ezek a bajuszos jószágok az ókori egyiptomi állapotukba.

Viktória királynő Egyiptom iránti rajongása volt a macska útlevele a sikerhez

Amikor 1822-ben a rosette-i követ megfejtették, az végre feltárta az egyiptomi kultúra különlegességét és izgalmait a világ előtt. Korábban a hieroglifákat valamiféle misztikus díszítésnek tartották, de amikor végre nyelvként értelmezték, az egyiptomi civilizáció egyre élesebb fókuszba került. Az ősi sírokban talált fantasztikus leletekről szóló történetek világszerte a címoldalakra kerültek, amelyek közül számos Bastetre és a macskák iránti csodálatra és szeretetre is hivatkozott.

Viktória királynőt is magával ragadta ez a rejtélyes világ olyannyira, hogy két perzsa macska gazdája lett, valamint a kiállításokon tenyészőként is igen komoly hírnevet szerzett magának. Mivel Viktória népszerű uralkodó volt, a sajtó rendszeres beszámolt az őt érintő könnyedebb témákról, valamint az érdeklődési köreiről is. Így hamar a macskások között is elismert személyiség lett, nem „csak” mint uralkodó élt a köztudatban.

Utolsó macskája lehetett talán a nagy kedvence, aki egy igazán bolyhos, fehér perzsa volt és a White Heather nevet viselte. Viktória elrendelte, hogy a macska a halála után is a Buckingham palotában éljen, így White Heather még hosszú éveken keresztül élvezte a palota luxuskörülményeit imádott gazdija távozása után. Viktória ahhoz is ragaszkodott, hogy az RSPCA (Royal Society for the Prevention of the Cruelty to Animals – a világ legrégebbi és legnagyobb állatjóléti szervezete) Queen’s Medal of Kindness kitüntetésén is szerepeljen macska, hogy végleg eloszlassák a negatív híreszteléseket velük kapcsolatban.