A judaizmus és a macskák kapcsolata: miért központi kérdés az ivartalanítás tiltása?

Míg a kutyák és a judaizmus kapcsolatos meglehetősen döcögősen indult, és még manapság is sok vallási vezető ellenezi a kutyatartást, addig a zsidó nép és a macskák köteléke sokkal organikusabban alakult.

A következőkben szó lesz arról, hogy a zsidók miért azonosulhatnak könnyebben a macskatartással, és hogyan alakult az évek során a zsidók és a macskák kapcsolata.

Miért zsidó minden macska?

Egy olyan világban élünk, ahol a „szeretetet” és elfogadást a legegyszerűbben engedelmességgel lehet kiérdemelni. A macskák önálló és szabad lelkek, akiknek az odaadása és figyelme nem feltétlenül az engedelmességben mutatkozik meg. És ezen csak ront az, amikor a kutyákkal hasonlítjuk őket össze. Leegyszerűsítjük a macskák viselkedését néhány negatívnak vélt tulajdonságra és elégedetten dörzsöljük össze a tenyerünket. Nagyon könnyű elítélni valamit úgy, ha soha nem is vettük a fáradtságot ahhoz, hogy megértsük.

Corinne Engber a Harvard Egyetem kutatócsoport-koordinátora és újságíró egy nagyon elmés cikkében osztotta meg a gondolatait azzal kapcsolatban, hogy a zsidó nép és a macskák tulajdonképpen nagyon könnyen esnek áldozatul az előítéleteknek és számos tulajdonságban osztoznak is. Így igen könnyű közösséget vállalniuk. Úgy érzi, hogy nagy rálátása van a témára, hiszen zsidó származású, ráadásul gyakorlott macskatartó is.

Cikkében kifejtette, hogy a zsidók és a macskák is hasonlóan jó megfigyelők, szeretik elemezni a problémát, mielőtt cselekednének. Egyaránt jellemző rájuk az alkalmazkodóképesség és a kitartás is. A zsidók és a macskák is tudják, hogy mit akarnak és céltudatosak, ráadásul mind igazán mélyen nyúlik vissza a gyökereihez. A zsidók számára fontos a kultúrájuk ápolása, a macskák pedig ősi ösztöneiket akkor is képesek kibontakoztatni a kellő időpontban, ha a egész életükben lakásban is éltek. És végül, de nem utolsó sorban a rutin és a rituálé óriási szerepet játszik az életükben.

A macska ivartalanítása központi kérdés a zsidó kultúrában

Régóta, mondhatni mindig is vita tárgyát képezte, hogy a zsidó vallási törvény mit enged meg a kisállattartással, a macskatartással kapcsolatban. Kifejezett tiltás nem szerepel a Talmudban a macskatartásra vonatkozóan, sőt, jó ómennek tekinti őket. A legtöbb zsidó évszázadok óta tisztában van vele, hogy a macska és az ember kapcsolata mindkét fél számára kölcsönösen jövedelmező lehet. Valószínűleg emiatt is gyakori a zsidók körében a macskatartás, még az ortodox közösségekben is.

A kis kedvencek iránt megnövekedett érdeklődésre válaszként azonban a szokásjogra a témával kapcsolatban egyre inkább igyekeznek felhívni az emberek figyelmét. Érdekes módon például az ivartalanítást a hímek esetében kifejezetten tiltja Mózes harmadik könyve, egészen pontosan a 22:24-es szakasz. Ugyan az elmúlt évtizedek, évszázadok során a rabbinikus hatóságok javasoltak engedményeket a témában, hivatalosan nem sikerült dűlőre jutni. A pusztán kényelmi vagy populációszabályozási célból végzett ivartalanítás továbbra is tilos, ugyanakkor Izraelben az elvadult macskapopulációkat továbbra is program keretében ivartalanítja a kormány.

A zsidó közösségekben is nagy hagyománya van az örökbefogadásnak, amivel az ivartalanításra vonatkozó törvényt is könnyedén kijátszhatják. Ezeknek az állatoknak a többsége már eleve ivartalanított, aminek a birtoklása a jog szempontjából nem ütközik akadályokba.

Az állatok jóléte nem kompromisszumképes kérdés

Pozitív dolog azonban, hogy a zsidó törvények értelmében is tilos az állatkínzás. A zsidók állatokkal való bánásmódjának általános alapelvei mind az állatok fizikai, mind az érzelmi jólétére kiterjednek. A hagyomány szerint először az embernek mindig az állatait kell megetetni, csak aztán ehet ő maga.

Natan Slifkin, az Israeli Modern Orthodox rabbija szerint a kutya farkának vagy a macska karmának eltávolításának megengedhetőségét a zsidó jogi hatóságok nem tárgyalják kifejezetten, de az általános elv az, hogy az állatoknak az emberek javára történő fájdalmat okozni megengedett, feltéve, ha a belőle származó előny nem triviális, és a fájdalom nem túl nagy.