„Sportolj és szeresd a cicákat” – interjú Zsiga Melindával

Zsiga Melinda többszörös kick-box magyar bajnok és kétszeres világbajnoki bronzérmes szívébe zárta a cicákat. Mint mondja, ha tehetné, minden elhagyott macskát megmentene, azonban így is rengeteget segít a kóbor állatokon. A felelős állattartásról beszélgettünk egy hiteles felelős gazdival.

Másodjára ültem le interjút készíteni Melindával. Korábban a női önérvényesítésről beszélgettünk, és az elmúlt hónapokban szinte az egész magyar sajtóban úgy szerepelt, mint igazi példakép, az egyenlőség és a kitartás leghitelesebb személye. Ezért nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon mit gondol a felelős állattartásról és a macskákkal szembeni negatív bánásmódról.

Mindig is macskás voltál?

Zsiga Melinda: Gyerekkoromban alakult ki bennem cicákkal szembeni szeretet. Állami gondozásban nevelkedtem, és a második családomnál volt egy szürke macska, Fáni. Kislányként rajongtam érte, de a nevelőszüleim nem engedték, hogy vele legyek. Talán ma ezt kompenzálom azzal, hogy cicákat tartok. Van egy ötéves és egy hároméves macskám, mindketten mentett állatok. Különösen fontos számomra, hogy az egyik fekete, hiszen a fekete cicákkal szemben sajnos nagyon sok az előítélet. Rengetegen vannak, akik azért nem fogadnak be egy fekete macskát, mert balszerencsét hoz. Pedig ez nem igaz! Minden cica egyformán megérdemli a szeretetet. Nem értek egyet azzal, hogy a szín alapján kell választani. Elszomorít ez a gondolkodás, mert ahogy az állami gondozásban élő gyerekeket is megkülönböztetik a bőrszínük alapján, úgy az állatokat is. Ahogy egy roma kisgyerek nehezebben talál családot, úgy kóbor fekete cica is nehezebben talál otthont. Ne a külső alapján válasszunk! Ezt nagyon fontosnak tartom.

Mit tennél, ha találnál egy fekete macskát az utcán?

Zs.M.: Pontosan azt, amit minden alkalommal, ha szembejön velem egy kóbor cica: segítenék. Egyébként nemrég éppen egy fekete macskát mentettem meg. Egyik nap találtam két elhagyott cicát az edzőterem mögött, és magamhoz vettem őket; szerencsére a feketének szinte azonnal lett gazdája. Ugyanakkor nem vihetek haza minden mentett állatot, hiszen otthon van két idősebb macska, és rájuk is gondolni kell. Ezért általában azzal segítek, hogy felhívom az állatmenhelyeket, amikor látok egy anyátlan cicát. De sajnos mára a menhelyek is megteltek, egyre kevesebb a férőhely, és óriási szükség van a támogatásra ahhoz, hogy javuljon a helyzet. A felelősség pedig a mienk, hogy segítsük ezeket a szervezeteket. Talán 500 forint nem sok, de sokszor 500 forint már sokat ér.

Több éve gondozod a saját kedvenceidet, az ismerőseid között is több felelős állattartó van. Mit gondolsz, milyen a helyes hozzáállás az állatokhoz?

Zs.M.: Egészen egyszerűen szeressük az állatokat! Van egy barátnőm, aki önként ment cicákat, szerintem ez nagyon szép vállalás. De néha elég lenne annyi, hogy az emberek ne nézzék le az állatokat, hiszen egyedül csak tőlük kapunk feltétel nélküli szeretetet. Viseljük gondját a kóbor macskáknak is, vagy segítsünk otthont találni nekik! Tegyünk ki vizet és tápot az elveszett cicáknak! Ezek egyszerű lépések, mégis sok állaton segíthetnek.

Fontosnak tartom, hogy te sportolóként tartasz állatokat. Véleményed szerint van összefüggés a rendszeres sport és a kötelességtudó állattartás között?

Zs.M.: Ez egészen biztos, ugyanakkor nem csak egy sportolóból válhat felelősségteljes gazdi. Inkább abban látom az összefüggést, hogy a sport fegyelmezettségre nevel, kereteket ad a napnak, ezért talán egy sportolónak könnyebb odafigyelni arra, hogy például mindig ugyanakkor adjon ételt a cicának. De azt is ki merem mondani, hogy sok embernek – függetlenül attól, hogy sportol vagy sem – jót tenne egy háziállat, mert rendszert hoz a mindennapokba. Gyakran szoktam mondani: sportolj és szeresd a cicákat.

Mi történik akkor, ha egy verseny vagy edzőtábor miatt napokra el kell utaznod? Ki gondoskodik a cicákról?

Zs.M.: A testvérem vagy a barátnőm, akiket minden alkalommal megkérek arra, hogy ne csak ételt és vizet adjanak a macskáknak, hanem játszanak velük, szeretgessék őket. Közben nekem lelkiismeret furdalásom van, hogy otthon kell hagyni a kedvenceimet. Mondom is nekik minden utazás előtt, hogy nagyon sajnálom, és ne haragudjanak ez miatt. Majd amikor hazaérek, azonnal megfogom őket és pótolok minden simogatást. Azt hiszem, hogy ez a legnagyszerűbb a macskatartásban. Ők mindig, mindenkit ugyanúgy szeretnek. Nem számít, hogy nézel ki, milyen a bőrszíned, vékony vagy túlsúlyos vagy, férfi vagy nő vagy, őket ez nem érdekli, ők csak jönnek és feltétel nélkül szeretnek téged.