Bengáli fajtaleírás: a legnépszerűbb hibrid, aki vadmacskából vált házicicává

A bengálit egyáltalán nem lehet kényesnek vagy törékenynek nevezni. Ezek a cicák igazi atléták: mozgékonyak és kecsesek, erős, izmos testtel, ahogy egy olyan macskához illik, aki úgy néz ki, mintha a dzsungelben lenne az otthona.

Vad megjelenésük ellenére a bengáli macskák valójában nagyon ragaszkodnak emberi családjukhoz. Azonban nagy energiával és szórakoztató, játékos oldallal rendelkeznek. Éberek és aktívak, ezért olyan otthonra van szükségük, amely megfelel kirobbanó energiájuknak.

Eredete

Jellegzetes foltos bundájával és hosszú testével a bengáli úgy néz ki, mint egy leselkedő vadmacska, de bár egyik őse a kicsi, vad ázsiai leopárdmacska, ő is egy házimacska.

A bengáli nevét az ázsiai leopárdmacska latin nevéről, a Felis bengalensisről kapta. Egy ázsiai leopárdmacska – amelyet az 1950-es és az 1960-as években állatkereskedésekben lehetett megvásárolni – és rövid szőrű házimacskák keresztezéséből tenyésztették ki. Jean Mill, egy kaliforniai tenyésztő volt az első, aki ilyen frigyet hozott létre, de nem azért, mert új fajtát akart létrehozni. Szerzett egy leopárdmacskát, és hogy az ne legyen magányos, házimacskájával tartotta együtt. Meglepetésére, mivel nem gondolta, hogy a két faj párosodni fog, kiscicák születtek, és Mill megtartott egy foltos nőstényt. Visszatenyésztve az apjával, a Kin-Kin nevű nőstény foltos kiscicákat hozott a világra.

Ugyanebben az időben Dr. Willard Centerwall ázsiai leopárdmacskákat keresztezett házimacskákkal a Loyola Egyetemen. A leopárdmacskák rezisztensek voltak a macskaleukémia vírusával szemben, ezért a kutatókat az érdekelte, hogy a tulajdonság átadható-e hibrid utódokra.

Különböző tenyésztők érdeklődtek a macskák fajtaként való fejlesztése iránt. Mill volt az egyikük. Férje halála miatt egy időre felhagyott a macskatenyésztéssel, de 10 évvel később újra készen állt a tenyésztésre. Szerzett néhány Dr. Centerwall-féle hibridet, és megfelelő hímeket keresett, hogy szaporodjanak velük. Az egyik egy narancssárga házi rövidszőrű volt, amelyet Indiában talált, a másik egy barna foltos cirmos, amelyet egy menhelyről fogadott be. A bengálikat ma már egyre inkább házimacskáknak tekintik, mintsem hibrideknek, és a vásárolt bengálikat legalább négy generáción keresztül el kell távolítani a vad vérvonallal rendelkező ősöktől.

Az első macskaszövetség, amely elismerte a bengálit, a Nemzetközi Macskaszövetség volt, amely 1983-ban megadta a fajta kísérleti státuszát, majd 1991-ben a teljes elismerést. A bengálit az American Cat Fanciers Association, a Canadian Cat Association és a United Feline Organization is elismeri.

A bengáli macskák annyira keresettek, hogy egy brit nő több mint 50 000 dollárt fizetett bengáli macskájáért 1990-ben, és a cicák Rolls Royce-jának nevezte őket. Népszerűségük azóta sem csökkent, egyre kedveltebb házi kedvencek.

Fajtastandard

A bengáli atletikus, hosszú, izmos testű macska. Feje viszonylag kicsi, ék alakú. Fülei kissé előre dőlnek, távol állnak egymástól, végük lekerekített. Szemei nagyok, mandula alakúak vagy kerekdedek. Színük zöld vagy rézszínű. Bajuszpárnái húsosak. Hátsó lábai hosszabbak a mellsőknél. Mancsai kerekek és viszonylag nagyok, fejlettek. Farka közepesen hosszú, lekerekített végű és igen erős. Szőrzete rövid vagy közepesen hosszú, testhez simuló és csillogó. Tapintása selymes és lágy. A bunda mintázata lehet pettyes vagy foltos cirmos is. Alapszíne fekete, ami idővel vörösessé vagy barnássá változik. Tappancsa mindig fekete, ahogyan farka vége is. Várható élettartama 12-16 év.

Jelleme

A bengáli nagyon aktív és rendkívül intelligens cica. Ettől szórakoztató vele együtt élni, de néha kihívást jelenthet. Összességében egy magabiztos, beszédes, barátságos macska, aki mindig éber. Semmi sem kerüli el a figyelmét. Szeret játszani, beleértve az apportírozást is, és trükköket is szívesen tanul. Fürge mancsai majdnem olyan jók, mint a kezek, és még jó, hogy nincsenek szembefordítható hüvelykujjai, különben valószínűleg ő uralná a világot. Az unatkozó bengáli macskák szokatlan (és kissé romboló) szokásokat is felvehetnek, például: be- és kikapcsolják a villanykapcsolókat, vagy a szekrények tetején randalíroznak.

Gazdájához ragaszkodik, de nem kifejezetten szereti, ha ölelgetik és babusgatják, mivel igen nagy az önállósága és a térigénye. Hagyni kell, hogy ő kezdeményezzen!

Ideális környezet

A bengáli szeret a vízben játszani, ügyes mancsai veszélyeztethetik az akváriumi és tavi halakat. Mászni is imád, és gyakran megtalálható az otthon legmagasabb pontján ácsorogva. Egy-két magas macskafa kötelező ennek a cicának, csakúgy, mint a kirakós játékok, amelyek próbára teszik intelligenciáját. Azon ritka esetekben, amikor nem himbálózik a csillárokon vagy nem úszik a medencében, a ragaszkodó bengáli örömmel ül az öledben. Ha néhány órára egyedül marad otthon, az nem jelent számára problémát, hiszen független cica. De fontos, hogy elfoglalhassa magát, hiszen egy unatkozó bengáli nagy felfordulást képes okozni! Kezdő cicagazdiknak nem ajánlott tartása.

Ápolás

A bengáli nem vedlik sokat, de ennek ellenére is rendszeresen meg kell fésülni, hogy szőre és bőre tökéletes formában maradjon. Időnként akár egy fürdésre is szüksége lehet, ha valamilyen módon összekoszolná magát. Szerencsére a legtöbb egyed szereti a vizet és a fürdés nem probléma számukra.

Gyakori egészségügyi problémák

A bengáli gyomra igen érzékeny, ezért nem ajánlott akár csak néhány falat emberi élelmiszerrel is megetetni. Előfordulhat nála veseprobléma, piruvát-kináz-hiány, hipertrófiás kardiomiopátia (HCM), ami a szívbetegség leggyakoribb formája a macskákban. A szívizom megvastagodását (hipertrófiát) okozza. Emellett a progresszív retina atrófia nevű szembetegség is érintheti.

(Felhasznált irodalom: Laura Aceti – Viola Autieri: Legjobb barátunk, a macska)