Burmai szent templommacska fajtaleírás: ilyen különleges legenda fűződik eredetéhez

Megnyerő külsejénél már csak a jelleme szebb a birmanként is emlegetett burmai szent templommacskának. Ám eredete is igen különleges, ugyanis érdekes legenda övezi kialakulását.

A burmai szent templommacska, vagyis a birman nem összekeverendő a burma macskával. Ha egy cicabarát megpillant egy birmant, először különleges szépségére figyel fel. Azonban természete fogja meg igazán a fajta rajongóit. Kedves, barátságos és mókás társ, aki szereti, ha közönség előtt produkálhatja magát. Ennek ellenére nem túl sok, nem akaratos és nem követelőző. A család kiegyensúlyozott, szeretetteljes tagja, aki a gyerekeket is kedveli.

Eredete

A fajta pontos eredetét homály fedi, azonban számos különböző legenda köthető hozzá. Ezeket feltehetően a korai tenyésztők találták ki, hogy cicáik még különlegesebbnek és értékesebbnek hassanak. Az egyik elterjedt legenda szerint a burmai Lao-Cun templom szerzeteseitől ered a fajta. Ők eredetileg fehér színű, sárga szemű cicákat tartottak, szám szerint pont százat. A burmai kolostor főpapja, Mun Ha egész életét a kék szemű istennő, Kiang Sze szolgálatának szentelte. A főpap leghűbb kedvence Szin volt, aki gyakran meditált Mun Hával. Egy sötét éjjelen azonban haramiák törtek a kolostorra, és fosztogatásba kezdtek. Mire a szerzetesek összegyűltek, hogy fohászkodni kezdjenek, a közösség szellemi vezetője már meghalt az istennő szobránál. Ekkor macskája, Szin ott termett, bundája bearanyozódott, szeme pedig oly kékké vált, mint az istennőjé. Mancsai pedig a tisztaságot jelképezve fehérek maradtak. Ezután a kolostor összes macskája a szent színekben pompázott. A haramiák ettől teljesen elképedtek és összezavarodtak, így a szerzeteseknek sikerült őket visszaverni.

Egy valószínűbb verzió szerint azonban a burmai szent templommacska az 1920-as években érkezett Európába, a francia Auguste Pavie és a brit Gordon Russellnek köszönhetően. Ők ajándékba kaptak belőlük egy párt. Mások úgy vélik, hogy az egyik szolgáló lopott el a templomból egy párt. Őket aztán egy amerikai milliomosnak adta el, Cornelius Vanderbiltnek. Útközben azonban a kandúr elpusztult, és csak a vemhes nőstény érkezett meg tulajdonosához. A fajtát először 1925-ben ismerték el, Franciaországban, és 1926-ban állították ki. Népszerűsége hamar megnőtt, ám a második világháború után csak összesen két példány maradt életben Európában. Ezek után sok éven át sziámikkal és perzsákkal keresztezték utódjaikat, hogy fel tudják éleszteni a fajtát. Nevét az 1950-es években változtatták birmanról burmai szent templommacskára, hogy elkerüljék a burmaival való összetévesztést. Az Egyesült Királyságban 1966-ban, az Egyesült Államokban 1967-ben ismerték el hivatalosan. Közkedvelt fajta manapság, de szerencsére nem annyira, hogy a szaporítás nagymértékben érintse.

Fajtastandard

A birman egy közepes méretű, arányos testfelépítésű macska. Feje széles, erőteljes, elkeskenyedő. Homloka kissé domború, pofája telt, valamelyest gömbölyded. Orra stop nélküli, közepesen nagy. Szemei nagyok, kissé oválisak, mélykékek. Fülei kicsik, kerek hegyűek, egymástól távol ülők. Lábai erősek, viszonylag rövidek, mancsai boltozatosak, ujjai zártak, közepes nagyságúak. A mancsok mindig fehérek, mintha az állat kesztyűt vagy zoknit viselne. Farka közepesen hosszú, a testtel arányos és sűrű szőrzet fedi. Félhosszú bundája selymes tapintású és puha, a hidegebb éghajlaton élők nyakán gallért képez. A burmai szent templommacska sziámi mintázattal rendelkezik, valódi színe csak a pointokon látszódik. Eredeti színei a fóka és a kék, de lehet lila, vörös, krém, teknőctarka, csokoládé vagy akár cirmos is. A birmanok fehéren jönnek a világra, ahogyan az a point macskákra jellemző, és később alakul ki végleges színük. Testtömegük körülbelül 4-7 kg. Várható élettartamuk 15 év.

Jelleme

A fajta kedvelői természetesen csodálják a birman küllemét, de úgy tartják, a személyisége még annál is szebb. Sokan úgy jellemzik, mint a sziámi és a perzsa nagyszerű elegyét. A burmai szent templommacska ugyanis kedves, játékos, intelligens, de egyben nyugodt lélek, aki rendkívül ragaszkodik családjához. Energikus, életerős fajta, ha azonban egy kis magányra vágyik, elvonul egy csendes helyre. Gyöngéd, de egyben bohókás jellem, szívesen játszik a kisgyerekekkel is. Szereti, ha figyelnek rá, és bolondozásához lelkes közönség is társul. Kiegyensúlyozott személyiség, nem túl sok, nem követelőző de garantáltan megszínesíti gazdái mindennapjait.

Ideális környezet

A birman jól alkalmazkodik ahhoz, ha más macskákkal vagy akár egyéb állatfajokkal kell osztoznia, de egyedüli cicaként is kiválóan érzi magát. A gyerekeket is kedveli, jó játszótársuk, hiszen hozzájuk hasonlóan ő is szeret mókázni, bolondozni. Azonban fontos, hogy a kisebbek finoman bánjanak vele. Idegenekkel szemben is barátságosak, könnyen elfogadnak új embereket. Nagyon ragaszkodó és emberközpontú, szereti a társaságot. Azonban olykor ő is magányra vágyik, így mindenképp kell biztosítani neki egy nyugodt, csendes helyet, ahová elvonulhat.

Ápolás

Bundája annak ellenére, hogy feltűnően szép és félhosszú, viszonylag könnyen karbantartható. Nehezen gubancolódik, de azért érdemes rendszeresen átfésülni egy sűrű sörtéjű kefével. A vedlési időszakban egy fémfogú kefe is jó, ha kéznél van. Hacsak nem kiállítási egyedről van szó, a burmai szent templommacska számára elegendő ez a fajta ápolás. Emellett természetesen a szemek és fülek tisztaságára is mindig ügyelni kell.

Gyakori egészségügyi problémák

A burmai szent templommacskánál előfordulhat néhány betegség. Ilyen például a hypotrichosis, amelynek következtében szőrtelenül születnek a cicák. Kialakulhat dermoid, ami egy jóindulatú szövetszaporulat a szaruhártyán. A probléma sebészeti úton korrigálható. Előfordulhat FSE, ami a macskák szivacsos agyvelőbántalma, ami a központi idegrendszer progresszív degeneratív betegsége. Tünetei közé tartozik a hátsó végtagok gyengesége és a koordinálatlan mozgás.

A kölyköknél előfordulhat remegés és reszketés. Ez az állapot a cicáknál általában 10 napos korban kezdődik, és körülbelül 12 hetes korukig tart. Megjelenésének oka ismeretlen, és a gyógyulás spontán történik. Felléphet szokatlanul magas karbamid- és/vagy kreatininkoncentráció a vérben, ami veseműködési zavarra utalhat. A birmanoknál olykor előfordulhatnak szívbetegségek, illetve az abesszinhez és a ragdollhoz hasonlóan náluk is gyakrabban jelenik meg a FIP, azaz a macskák fertőző hashártyagyulladása.

(Felhasznált irodalom: Szinák János – Veress István: Macskakalauz, Jean-Luc Renck: A macska, The Complete Cat Breed Book, Laura Aceti – Viola Autieri: Legjobb barátunk, a macska)