Munchkin fajtaleírás: a cicavilág tacskója, aki az egyik legmegosztóbb macskafajta

A tacskómacskának is nevezett munchkin igazán apró lábakon éli életét, de ez nem gátolja abban, hogy egy vidám, jó kedélyű és játékos cica legyen. Sokakat azonban rendkívül megosztja a fajta létezése, ugyanis számos etikai kérdést felvet tenyésztése.

A fajta közönséges házimacskákból alakult ki, akiknek egy genetikai mutáció következtében szokatlanul rövid lábaik voltak. Ezt a különleges jegyet állandósították a tenyésztők az 1980-as években. Manapság nem ismeri el a munchkint minden macskaszervezet, és sokakat megoszt, hogy ez a cica ilyen apró lábakon él…

Eredete

A fajta kialakulása mondhatni a véletlen műve. Különösen rövid lábú cicákat már az 1940-es években is jegyeztek az Egyesült Királyságban. Dr. H. E. Williams-Jones rövid lábú macskák négy generációját írta le, köztük egy 8 éves fekete nőstényt, akik rendkívül egészségesen éltek. A jelentés szerint anyja, nagyanyja és utódai mind hasonlóak, és az egyetlen különbség köztük és a normál macskák között a rövid lábak. Ez a vonal a második világháború alatt eltűnt. A tulajdonság 1956-ban Sztálingrádban, 1970-ben Új-Angliában és az 1980-as években Louisianában is megjelent.

Sandra Hochenedel, louisianai zenetanár 1983-ban talált két vemhes, rövid lábú nőstényt, akiket kutyája kergetett egy jármű alá. Egyikőjük a Blackberry nevet kapta, akit meg is tartott. A másik cicának, Blueberrynek pedig keresett egy szerető gazdát. Mikor Blackberry kiscicái megszülettek, a fél alomnak rövidek voltak a lábai. (A rövid lábakat egy dominánsan öröklődő gén okozza a fajtánál.) Közülük egy hímet, Toulouse-t Sandra odaajándékozta egy barátjának, Kay LaFrance-nek. A két cicát házimacskákkal keresztezték a változatos génállomány biztosítása érdekében. Ugyanis annyira megtetszettek nekik ezek az apró lábú kedvencek, hogy elhatározták, létrehoznak belőlük egy fajtát.

Először csak a baráti körben terjedtek el ezek a cicák, mígnem 1991-ben a TICA egyik kiállításán házimacska kategóriában nevezett egy rövid lábú egyed. A kritikusok azt jósolták, hogy a fajta hát-, csípő- és lábproblémái hasonlóak lesznek, mint néhány tacskónál. Sok éven át a munchkint nem fogadták el macskaversenyeken az ellentmondásos tenyésztés miatt. Dr. Solveig Pflueger kiállításbíró, genetikus és a TICA Genetikai Bizottságának elnöke határozott szószólója volt a fajta hivatalos elismerésének. Pflueger maga is munchkin macskák tenyésztője volt, kezdetben két egyedet küldtek neki Hochenedel tenyészetéből. Sok vita közepette a munchkint új fajtaként javasolták bejegyeztetni, és a TICA 1994 szeptemberében felvette a New Breed fejlesztési programjába. Az egyik veterán kiállításbíró, Katherine Crawford tiltakozásul lemondott, és a fajta tenyésztését a tenyésztői etika megsértésének titulálta. A munchkin 2003 májusában érte el a TICA bajnoki státuszt.

Jelenleg a két macskanyilvántartás, amely teljes mértékben elismeri a fajtát, a TICA és a Southern Africa Cat Council. A tenyésztők között vita folyik arról, hogy mely genetikai mutációk abnormálisak és potenciálisan hátrányosak a cicák számára. Katie Lisnik, az Egyesült Államok Humán Társaságának macskavédelemért és politikáért felelős igazgatója azt mondta: „Az állatok túlzott fizikai jellemzői miatt tenyésztése felelőtlenség, különösen akkor, ha ez veszélyezteti az általános egészséget.” Számos macskanyilvántartás nem ismeri el a munchkint a mai napig, ugyanis szerintük elfogadhatatlan egy ilyen tulajdonságokkal rendelkező állat tenyésztése.

Fajtastandard

A munchkin egy közepes termetű fajta. Lábai hosszát leszámítva mindenben olyan, mint egy átlagos cica, amely sajátos tenyésztési vonalának jellemzőit viseli. Általánosságban elmondható, hogy a munchkin bundája puha és finom tapintású, valamint lehet rövid vagy hosszú is.

Jelleme

Általánosságban elmondható, hogy a munchkin életvidám és kifejezetten játékos cica. Attól még, hogy lábai aprók, mozgékony és aktív kedvenc. Ugyanúgy szívesen szemlél a magasból, mint más cica, szeret a macskatornyon ülni és nézelődni, és a bútorokra is felmászik. Szeretetteljes és barátságos kedvenc, aki imád gazdájával játszani.

Ideális környezet

Ahogy említettük, számára is fontos a mászási lehetőség, a kaparófa és természetesen a sok-sok játék megléte. Általában jól kijön más cicákkal, kutyákkal és gyerekekkel is. Kíváncsi és aktív természet, akinek fontos, hogy részt vehessen a család mindennapjaiban.

Ápolás

Gondozása szőre hosszúságától is függ, de minden egyedet érdemes heti egyszer átkefélni. Szemei és fülei tisztaságára ügyelni kell, valamint karmait le kell vágni, ha túl hosszúra nőnének.

Gyakori egészségügyi problémák

A munchkin rövid lábait okozó gén autoszomális domináns, ami azt jelenti, hogy nem kötődik a nemhez, és akkor jelenik meg, ha az egyik vagy mindkét szülőtől örökölte. Azonban halálos, ha a géneket mindkét szülőtől öröklik a kiscicák (az embriók az anyaméhben meghalnak). Ennek eredményeként a munchkineket csak normál házimacskákkal tenyésztik, fajtársaikkal nem. A munchkin-házimacska párosítások utódai egyenlő eséllyel lehetnek rövid vagy hosszú lábúak.

A fajtaszabvány kimondja, hogy a megengedett keresztezések olyan háziasított hosszú- vagy rövidszőrű macskákkal történhetnek, amelyek nem fajtatiszták. Az elismert fajtákkal végzett munchkin keresztezések az adott fajtának a rövid lábú változatait eredményezik.

Folyamatos vita folyik arról, hogy etikus-e a munchkin fajtaként való felismerése abnormális mutációja miatt. Az ellenzők szerint nem szabad olyan genetikai mutációt továbbörökíteni, amely rossz egészségügyi következményekkel járhat a macska számára. A támogatók rámutatnak arra a bizonyítékra, hogy úgy tűnik, hogy a munchkineknek nincsenek a fajtára jellemző egészségügyi problémái, és a macskák teljes életet élnek rövidebb lábakon is.

A fajta rövid lábaiért felelős gént ahhoz a génhez hasonlították, amely a tacskó és a corgi kicsiny termetét adja. Mivel azonban a macska gerince fizikailag különbözik a kutyáétól, a munchkinek nem szenvednek azoktól a gerincproblémáktól, amelyek néha az adott kutyafajtákkal kapcsolatosak. Az idősebb egyedeken végzett vizsgálatok nem találtak olyan állapotot, amely rövid lábú termetükből vagy esetleges szerkezeti problémáikból fakadna. Ezek a cicák hasonló élettartamra számíthatnak, mint hosszabb lábú társaik.