Perzsa macska fajtaleírás: a méltóságteljes, nyugalmat kedvelő arisztokrata

A perzsa macska a világ egyik legismertebb macskafajtája. Gyönyörű bundája, és ehhez passzoló természete sokak szívét rabul ejti.

A perzsa macska általában nyugodt, könnyen kezelhető természetű, és egyfajta arisztokratikus kisugárzással rendelkezik. Nem jellemző rá, hogy rosszalkodna (például felmászna a hűtő tetejére, szétcincálná a függönyöket), sokkal inkább kifinomult, elegáns cica, aki kedveli a nyugalmat, és persze a kényeztetést.

Eredete

A perzsa macska egy igen régi fajta, ősei feltehetően Mezopotámiából származnak. (A mai Irán, amit korábban Perzsiának hívtak). Bár a korai perzsa macska valóban az ókori Perzsiából ered, a kutatók úgy vélik, a modern perzsa macska sokkal inkább köthető nyugat-európai gyökerekhez. A fajta hosszú szőrzete valószínűleg egy természetes mutáció eredménye. Feltűnő megjelenése felkeltette a 17. századi olasz nemes és világutazó, Pietro Della Valle figyelmét, akinek nevéhez fűződik az első hosszúszőrű macskák (1626) Európába hozatala. Ezeknek az egyedeknek fényes, szürke bundája volt, de a szelektív tenyésztésnek köszönhetően a perzsák ma már rengeteg színváltozatban előfordulnak.

Egészen a 19. század végéig, amikor a macskák tenyésztése népszerűvé vált, a Perzsiából, Törökországból, Afganisztánból és más egzotikus helyekről származó hosszúszőrű macskákat egyszerűen „ázsiai” macskáknak nevezték, és gyakran keverve tenyésztették őket. Az 1871-es Crystal Palace Macskakiállításon perzsa macskák is szerepeltek a kiállított fajták között. Akkoriban népszerű házi kedvencek voltak, és a fajta rajongói közé tartozott Viktória királynő is. Ennek okán a fajta még inkább népszerűvé vált.

A szelektív tenyésztés révén a macskatenyésztők elkezdték a perzsát a mai megjelenésre formálni. Kerek fejű, rövid, kissé pufók arcú, piszeorrú, kicsi, lekerekített fülű, nagy szemű és tömzsi testű macskákat tenyésztettek ki. A szőrük hosszabb volt, mint az angóra macskáé, és rövidebbek voltak a lábaik. Hamarosan a perzsák meghaladták az angórák népszerűségét.

Az Egyesült Államokba a 19. század végén importálták először, ahol szintén nagy népszerűségnek örvendett. Az azóta eltelt alig több mint egy évszázad alatt a perzsa a világ legkedveltebb macskafajtájává vált. Gyönyörű megjelenése és egyénisége miatt szeretik a legtöbben.

Fajtastandard

A perzsa macska egy közepes-nagy méretű, jó arányokkal rendelkező, kissé robusztus testfelépítésű macska. Feje kerek, masszív és arányos, koponyája széles. Szemei nagyok, kerekek. A szőrzet színétől függően a szemszín lehet réz vagy sötétnarancs, zöld, kék és néha felemás színű is. Orra rövid, széles és kicsi. Színe a bunda színétől függ. A túlságosan rövid orr egészségügyi problémákat okozhat. Fülei kicsik, egymástól távol helyezkednek el és teljes fülszőrzettel rendelkeznek. Teste tömör, mellkasa széles, nyaka rövid és erős. A farok hossza a testtel arányos, puha, sűrű szőr fedi. Végtagjai tömzsik, mancsai nagyok, rövidek és vastagak. Szőrzete puha, hosszú és tömött, tapintása finom és selymes. A nyaki résznél a bunda sörényt alkot. Tavasszal és kora nyáron levedli szőrzetét, ami őszre újra gyönyörűen pompázik. Színe igen sokféle lehet, a fehértől kezdve a kék, vörös, krémszínűn át a feketéig. Lehet egyszínű, tarka, bikolor, teknőctarka, cirmos, csincsilla. Az USA-ban a colorpoint (himalája) külön fajtának számít, míg Európában csak egy színváltozatnak tekintik. Testtömege körülbelül 3-6 kg. Várható élettartama 13-17 év.

Jelleme

A méltóságteljes és engedelmes perzsa arról ismert, hogy csendes és kedves személyiség. Elegáns megjelenéséhez elegáns jellem párosul. Nem követelőző, de elvárja a vele való gyengéd törődést. Ragaszkodó, és mindig szemmel tartja a családtagokat. Nagy, kifejező szemeivel, illetve lágynak, kellemesnek és muzikálisnak mondott hangjával tudatja egyszerű szükségleteit: rendszeres étkezés, egy kis játék és sok szeretet, amit tízszeresen viszonoz gazdája felé. A perzsa olyan macska, aki valószínűleg nem mászik fel a függönyökön, nem ugrik fel a konyhapultra, vagy nem ül fel a hűtőszekrény tetejére. Tökéletesen boldog, ha a padlóról vagy a könnyebben hozzáférhető bútorokról szemlélheti a területét.

Ideális környezet

A hangos környezet nem a perzsa stílusa. Nyugodt macska, aki inkább a békés, csendes otthont részesíti előnyben. Így idősek számára tökéletes társ. Gyerekekkel is jól kijön, de fontos, hogy ne hangoskodjanak, ugráljanak körülötte és finoman bánjanak vele. Más házi kedvencekkel is hasonló a helyzet. Egy alacsonyabb energiaszintű kutyával is jól megfér, ha biztosítva van számára egy saját, nyugalmat árasztó hely.

Ápolás

Ha egy perzsa cicát választasz társadnak, bundája gondozására kiemelt figyelmet kell fordítanod. Esetében elengedhetetlen a napi fésülés, ellenkező esetben szőre filcesedhet, és előfordulhat, hogy csak az olló lesz a megoldás. Nyomott arca miatt fontos, hogy rendszeresen tisztítsd szemeit és orrát, a problémák elkerülése érdekében.

Gyakori egészségügyi problémák

A perzsák hajlamosak lehetnek néhány egészségügyi problémára, amelyek leggyakrabban az arcszerkezetükkel kapcsolatosak. Például rövid orrukból adódóan légzési nehézségek alakulhatnak ki náluk, emellett gyakran könnyeznek. Előfordulhat, hogy fogaik nem jól illeszkednek egymáshoz, és a fogfelszívódás is nagyobb eséllyel érinti ezt a fajtát. Szembetegségek (például cseresznyeszem, progresszív retina atrófia), húgyúti problémák is kialakulhatnak. Érzékenyek lehetnek a magas hőmérsékletre, ezért nyáron különösen oda kell rájuk figyelni. Kialakulhat náluk policisztás vesebetegség, ami azonban genetikai vizsgálatokkal szűrhető. Ha szőrük nincs megfelelően gondozva, gombás fertőzés alakulhat ki. A perzsa macskák egyik örökletes betegsége az idiopátiás seborrhea nevű rendellenesség. Ez a bőrbetegség zsíros, viaszos anyag túltermeléséhez vezet a bőrmirigyekben, ami összetapad a szőrben és kellemetlen szagot áraszt. Mivel hosszú a bundájuk, a tisztálkodás következtében a szőrszálakból könnyen szőrlabda alakulhat ki, ami az emésztőrendszerben súlyos problémákat okozhat.