Ragdoll fajtaleírás: a macska, akit sokan csak rongybabaként emlegetnek

A rongybaba macskaként emlegetett ragdoll nem véletlenül kapta nevét. Különleges tulajdonsága, hogy mikor felemelik, elengedi magát és kiváltképp ellazul, akárcsak egy rongybaba.

Sok macskával ellentétben a ragdoll különlegessége, hogy szinte összerogy az ember karjaiban, teljesen ellazítja végtagjait. Gazdájával különlegesen szoros kapcsolatot ápol, üdvözli az ajtóban, követi a ház körül, és amikor csak lehetősége adódik, ölbe ugrál vagy bebújik az ágyba. Gyakran megtanul neve hallatára jönni, illetve játékokat visszahozni, de akár pórázon is szívesen sétál.

Eredete

A fajtát a kaliforniai Riverside-ban Ann Baker tenyésztette ki a hatvanas években. Egy nem fajtatiszta, fehér, hosszúszőrű macska, Josephine több almot is a világra hozott. Josephine perzsa/angóra típusú volt, és több ismeretlen hím birman vagy burmai macskától születtek kölykei, amelyek közül az egyik sziámi mintával rendelkezett. Josephine-t egyszer elütötte egy autó, és azután teljesen megváltozott a viselkedése. Nyugodtabb, kedvesebb, visszafogottabb lett. Később pedig engedelmes, nyugodt temperamentumú, ragaszkodó természetű és laza cicákat hozott a világra. A ragdoll, azaz rongybaba név is innen adódik: amikor egy ilyen fajtájú macskát felemelnek, jellegzetesen elernyed, ellazítja végtagjait. Sokan úgy vélték, hogy Josephine kedvessége a baleset miatt alakult ki és ezt továbbadta utódainak. Bár lehetséges, hogy az anyamacska valóban kezesebb lett a trauma után, valószínűtlen, hogy ezt kölykei örökölték volna.

Sőt, egy időben tenyésztője azt terjesztette, hogy mivel ezek a cicák ennyire lazák, elernyedtek, nem éreznek fájdalmat és félelmet. De olyan történetek is napvilágot láttak, miszerint a földönkívülieknek, a CIA-nak is köze van a fajta kialakulásához, és ezekbe a cicákba emberi gének kerültek. Szerencsére nem sokkal később a helyzet rendeződött, és mindegyik elméletet elvetették. Többek között Baker furcsaságai is okot adtak arra, hogy a fajta szerelmesei eltávolodjanak a nőtől.

Baker ugyanis szokatlan módon elvetette a hagyományos macskatenyésztő egyesületeket. 1971 körül védjeggyel látta el a Ragdoll nevet, létrehozta saját nyilvántartását – az International Ragdoll Cat Associationt (IRCA) –, és szigorú szabványokat kényszerített rá mindenkire, aki ezen a néven macskát akart tenyészteni vagy eladni. A ragdollokat más fajtaszövetségek sem regisztrálhatták. Az IRCA ma is létezik, de meglehetősen kevés tagja van, különösen Baker 1997-es halála óta.

1975-ben egy Denny és Laura Dayton által vezetett csoport megszakította kapcsolatait az IRCA-val azzal a céllal, hogy a ragdoll általános elismerését megszerezze. Kidolgozták a fajtastandardot, amelyet jelenleg a CFA és a FIFe is elfogad.

Az 1960-as évek elején, amikor a fajta Amerikában elterjedt, egy tenyészpárt exportáltak az Egyesült Királyságba. Ezt a párost további nyolc macska követte, hogy a fajtát az Egyesült Királyságban teljesen megalapozzák.

Fajtastandard

A ragdoll egy nagytestű, erőteljes testfelépítésű macska. Feje enyhén ék alakú, közepes nagyságú. Fülei közepesen nagyok, egymástól távol helyezkednek el. Szemei nagyok és oválisak, kék színűek. Nyaka hosszú és izmos, törzse erőteljes. Farka közepesen hosszú, dús szőrzettel borított és a vége felé elkeskenyedő.

Végtagjai erőteljesek, mancsai nagyok, kerekek és tömöttek. A hátsó lábak valamivel hosszabbak a mellsőknél. Félhosszú szőre selymes, testhez simuló, a nyakon és a farkon hosszabb. A kölykök fehéren születnek, végleges színüket 2 éves korukra érik el. Mintázatuk colorpoint, bicolor, illetve zoknis. Színük lehet fóka, kék, lila, csokoládé jegyű, de olykor előfordulnak vörös és krémszínű egyedek is. Testtömege általában 5-9 kg. Végleges méretét 4 éves korában éri el. Várható élettartama 15 év.

Jelleme

A ragdoll egy igen szeretetteljes, nyugodt és kiegyensúlyozott cica, aki gyerekekkel és más házi kedvencekkel is remekül megfér. Üdvözli gazdáját az ajtóban, ha hazaér, és alig várja az együtt töltött időt. Nem kifejezetten atletikus, inkább az a pihenős fajta, de ennek ellenére igen szociális és egyáltalán nem csak a kanapé dísze.

Bölcsen szemlélődik, figyelemmel tartja családját és nem keresi a bajt, igazán békés teremtés, de természetesen a játéknak ő sem tud ellenállni. Sokszor hasonlítják a fajtát a kutyákhoz, hiszen a ragdoll is hasonlóan barátságos és ragaszkodó, mint egy eb.

Ideális környezet

Mivel társaságkedvelő, jól érzi magát olyan családokban is, ahol gyerekek vagy háziállatok is élnek. Fontos számára, hogy gazdája foglalkozzon vele, hiszen nagyon kötődik. Szereti a simogatást, a közös játékot, de a nyugalmat is. Békés, nem jellemző rá a rosszalkodás. Ritkán mászik magasra, általában megelégszik a fotellal vagy a kanapéval.

Ápolás

Bár első ránézésre sokan nem gondolnák, de a ragdoll bundáját igen könnyű gondozni. Mivel aljszőrzete kevés, nem vedlik nagy mennyiségben és a gubancok is nehezebben alakulnak ki. Heti egy alkalommal azonban mindenképp érdemes átfésülni szőrzetét. Télen a bunda tömöttebbé válik, ezért a tenyésztők sokszor kinti, fűtött kifutókat is biztosítanak kedvenceiknek, mivel úgy tartják, ezen egyedek bundája sokkal szebb, mint a csak lakásban tartottaké.

Gyakori egészségügyi problémák

A fajtánál előfordulhat hipertrófiás kardiomiopátia, a szívbetegség egyik formája, amely öröklődő probléma. Ma már DNS-alapú teszt áll rendelkezésre a betegséget okozó mutációk egyikét hordozó macskák azonosítására. Esetükben fokozott a vese- és húgykövek kialakulásának kockázata. A ragdollok hajlamosak a FIP-re (fertőző hashártyagyulladás) is.

(Felhasznált irodalom: Szinák János – Veress István: Macskakalauz, Jean-Luc Renck: A macska, The Complete Cat Breed Book, Állatvilág Magazin IX. évfolyam 2. szám)