Török angóramacska fajtaleírás: az előkelő cica, akit állatkertben őriztek

Elegáns bundája, értelmes, gyönyörű tekintete sokakat elvarázsol, bár jóval ritkábban találkozhatunk vele, mint más, hosszabb szőrű cicákkal. Az angóra évszázadok óta létezik, fennmaradása azonban történelme során komoly veszélybe került.

Amit ez a gyönyörű cica a fejébe vesz, attól nehéz eltántorítani. De nagyszerű természete és szépsége miatt a legtöbb gazdi szemet huny az angóra csínytevései felett. Ez a fajta kifejezetten embercentrikus, kíváncsi és ügyes cica, aki szereti, ha a figyelem középpontjában lehet, és idegeneknek is szívesen dorombol.

Eredete

Ez a természetes módon (azaz nem emberi beavatkozás általi célzott tenyésztéssel) kialakult fajta a törökországi Ankara városáról kapta a nevét, amelyet korábban Angóra néven ismertek. A fajtát már egy 16. századból származó francia feljegyzés is említi. Azonban, hogy hogy került Európába, arról megoszlanak a vélemények. Az egyik elmélet szerint a vikingek több mint ezer évvel ezelőtt hozták őket Törökországból. Mások úgy vélik, a szultán diplomáciai ajándékaként került a fajta Olaszországba és Franciaországba. Utóbbi országban igen elterjedt volt az arisztokrácia körében, számos festményen örökítették meg a szépséges cicát. Sokáig francia macskaként is emlegették emiatt az angórát.

A perzsa macska kitenyésztéséhez is használták őket, a szép, hosszabb bunda elérése érdekében. Azonban annyiszor keveredtek az angórák másokkal, hogy a fajtatiszta egyedek végül megfogyatkoztak, és csak az Ankarai Állatkert tenyésztési programja révén mentették meg őket. Az angórákat először 1954-ben vitték be az Egyesült Államokba. Ekkor néhány amerikai tenyésztő engedélyt kapott az exportra a török kormánytól. A tenyésztők érdeklődést mutattak irántuk, és gondosan szaporítani kezdték a fajtát, de csak az 1960-as évek közepén kérték hivatalos elismerését a Cat Fanciers Association-tól. A CFA 1968-ban kezdte meg a macskák regisztrálását, és 1972-ben teljes elismerésben részesítette a fehér török ​​angórákat (régen csak ilyen színben fordultak elő). A színes török ​​angórákat 1978-ban fogadták el. Ma a fajtát a legtöbb macskasztervezet elismeri.

Fajtastandard

A török angóra karcsú, elegáns testalkata ellenére igen izmos. Közepes termetű, körülbelül 3-5 kg között mozog testsúlya. Feje háromszög alakú, állkapcsa erőteljes, harapása ollós. Füle elhegyesedő, pamacsos, a tövénél széles, a fejhez képest arányos. Szeme mandula alakú, nagy és kissé ferde vágású. Színe a bunda színétől független, lehet a zöld és sárga bármilyen árnyalata, világoskék és felemás is. Lábai hosszúak, egyenesek, vékonyak, ám erős csontozatúak. A hátsó végtagok valamivel hosszabbak, mint az elsők. Szőrzete félhosszú, puha, finom és selymes. A nyaknál és a faroknál bozontosabb. Eredetileg az angóra fehér színű volt, kék szemmel, de ma már számos különböző színben előfordul. Bundája lehet fekete, kék, krémszínű, vörös és teknőctarka is. Várható élettartama 15-18 év.

Jelleme

Finom eleganciája ellenére ez a macska igen ügyes és hatékony vadász, aki sokat szeret mozogni, de pihenni is. Szívesen játszik szinte mindenféle macskajátékkal, és kedvére van, ha egy magas helyen figyelheti környezetét. Kíváncsi jellem, szereti szemmel tartani, mi történik otthonában. Gyakran követi gazdáját, akitől sok simogatást és szeretetet vár, de természetesen utóbbit ő maga is viszonozza. Sokszor dörgölőzik, dorombol, akár idegeneknek is.

Ideális környezet

A gyerekeket kifejezetten szereti, más házi kedvencek jelenlétét is eltűri, de szereti, ha ő a főnök közöttük. Mivel kifejezetten kíváncsi, szívesen bóklászik és vadászik a kertben, de fontos, hogy az megfelelően védett hely legyen, hogy ne tudjon az utcán kóborolni. Érdemes számára biztosítani a lakásban magasabb helyeket, ahol elterülhet és figyelheti a történéseket. Gazdájához ragaszkodik, elvárja tőle a szeretetet és igyekszik mindig szemmel tartani vagy a nyomában lenni. Ezért csak olyan családba ajánlott, ahol sok figyelmet kap és nem lesz magányos.

Ahhoz, hogy boldogan élhess egy angórával, rendelkezned kell az övéhez hasonló humorérzékkel, valamint egy kis türelemmel. Ha egyszer a fejébe vesz valamit, nehéz lehet eltántorítani tőle, és elmagyarázni neki, hogyan kellene viselkednie. De annyira elbűvölő a természete, hogy a legtöbb gazda szemet huny csintalansága felett. Ő egy ragaszkodó, gyengéd macska, aki elkötelezett a családja iránt, de magas intelligenciája, találékonysága, interakció- és játékvágya kihívást jelenthet egyesek számára.

Ápolás

Az angóra hosszú szőrzete heti 1-2 alkalommal igényli a bunda átfésülését. Évente két alkalommal vedlik. Karmait vágni kell, ha túl hosszúra nőnének, illetve érdemes fogait is rendszeresen tisztítani. Puha, nedves kendővel időnként át kell törölgetni szemeit. Az esetleges fertőzések elkerülése érdekében használj külön területet a kendőből mindkét szem számára. A fülek tisztaságát hetente ellenőrizni kell. Ha piszkosnak tűnnek, vattakoronggal vagy puha, nedves ruhával, amelyet almaecet és meleg víz 50-50 arányú keverékével benedvesítettél, töröld át. Mivel minden cica kényes alma tisztaságára, így az angóránál is ügyelj, hogy mindig makulátlan legyen tálcája. Fontos, hogy táplálkozása kiegyensúlyozott legyen, ugyanis hajlamos lehet az elhízásra.

Gyakori egészségügyi problémák

A török ​​angórák általában egészségesek, de az egy vagy két kék szemű, fehér bundájú macskák hajlamosak a süketségre. Egyéb problémák, amelyeket a fajtában észleltek, az ataxia és a hipertrófiás kardiomiopátia. Az ataxia egy olykor végzetes, neuromuszkuláris rendellenesség, amely nagyon fiatal, 2-4 hetes kiscicákat érint és koordinációs problémákat okoz. A gondos szűrés nagymértékben csökkenti a betegség előfordulását. A hipertrófiás kardiomiopátia a szívbetegség egyik formája, amely a szívizom megnagyobbodását okozza. A török ​​angóra egyike azon fajtáknak, amelyeket ez a betegség érinthet.

(Felhasznált irodalom: Szinák János – Veress István: Macskakalauz, Jean-Luc Renck: A macska, Laura Aceti – Viola Autieri: Legjobb barátunk, a macska)